Századok – 1997

Közlemények - Hoffmann Tamás: „Egy marék rizs” IV/937

„EGY MARÉK RIZS" - KULTÚRHISTÓRIAI VÁZLAT 951 óta kiegészíteni voltak kénytelenek az amerikai és ázsiai eredetű kukorica, burgonya és rizs kultúráival. A fogyasztási szokások konzervativizmusa itt még nem serkentette a termelési hagyományokat felváltó innovációk születését. A késést és a mulasztást aligha lehetett rendeletekkel pótolni. A kényszerintézkedések egyébként is mindenütt ellenállásba ütköztek, hatékonyságuk még a dinamikusan változó európai tájakon is visszafogottnak bizonyult. A Duna-mente nem volt Hollandia, s nem volt Lombardia sem. Másrészt nem emlékeztetett az itteni munkavégzésben és magában az életmódban úgyszólván semmi sem az ázsiai alluviális síkságokon hangyabolyként nyüzsgő parasztok igénytelenséggel párosult szorgalmára. A porta vagy az udvar hivatalnokai egyaránt rosszul mérték fel a helyzetet. S mint ilyenkor lenni szokott: jelentéseikben egyáltalában nem haboztak megszépíteni a tényeket. Az iratokat tanulmányozva később szorgalmas történetírók már egyenesen sikerekre következtettek. Alighanem minden alap nélkül! A poros akták levéltári polcai korlátozták-e őket átlátni a rizs világgazdasági távlatait vagy a pozitív tudás megszerzésének kötelezőnek gondolt etikai szabályai? Egyre megy! Megállapításaik végül is téveseknek bizonyultak. A rizs története — a mondottakból következően — más kategóriák alkalmazását teszi szükségessé! Elgondolkoztató például az, hogy egy kölni polgár a 14. század második felében készített háztartásnaplójának tanúsága szerint többet költött rizsre, mint húsra, holott ebben az időben csak az utóbbival laktak jól és a kásaételek meg a pékáruk kulináris szokásokat megváltoztató forradalma jóval később, a 16. században indult el máig tartó diadalútjára. Minthogy azonban a gabonafélék szántógazdaságának erői végesek, szükség volt tehát kukoricára, burgonyára és rizsre. Az európai élelmiszerfogyasztás -— jobb híján — nem tudta nélkülözni a világkereskedelem csatornáit. A szántóföldek termelési kultúrája meg is újult mindenütt kontinensünkön az európaiak tengerentúli összeköttetései révén.3

Ily módon egyelőre sikerült is csillapítani elődeink növekvő étvágyát, bár sok elemi csapás ismét koplalni kényszerítette őket, sőt egyes növénybetegségek (pl. a múlt század derekán elhatalmasodott burgonyavész) végzetes csapást mértek rájuk. A históriában mindig is gyakori ciklikus élelmiszerhiányt egészen az utóbbi évtizedekig csaknem mindenki kénytelen volt elszenvedni. A történelem ezen a ponton már összefolyik átélt tapasztalatainkkal. Minden jel arra utal, hogy a rizs európai történetét is a „népesedési nyomás" hatása alatt írták. FELHASZNÁLT IRODALOM Asakava, K., 1929: Agriculture in Japanese history, a general survey. Economic History Rewiev, 2: 81-92. Barker, R. - Herdt, R. W. - Rose, В., 1985: The rice economy of Asia. Washington 3 Bolens, 1984: 103-21.; Bonnin, 1984.; Butzer-Mateu-Butzer, E. - Kraus, 1985: 479-509.; Hoffmann, 1986: 357-418.; Houston, 1964: passim.; Jones, 1965: 69-86.; Metral-Sanlaville, 1981: 1-159.; Pounds, 1973/1-1985/11: passim.; Sinatti D'Amico, 1988.; Smith, 1979,; Valentini, 1985: 197-224.