Századok – 1997
Közlemények - Fodor Pál: Együttműködés és válság a 15–17. századi oszmán–zsidó kapcsolatokban IV/895
916 FODOR PÁL Ha ismerve az előzményeket és tudva azt, hogy III. Murád milyen idegesen reagált minden bevételcsökkenéssel járó intézkedésre, Szinán mégis hozzányúlt a kocsmákhoz, akkor az csakis azzal magyarázható, hogy a végletekig elszánta magát a zsidó vállalkozók megtörésére. Egyik felterjesztésében meg is írta, hogy a borforgalmazással és a boradóztatással kapcsolatos különböző lépései összefüggő rendszert alkotnak, s a nála már megszokott ideológiai érvekre hivatkozva kijelentette: amennyire károsnak tartotta az „újbor-mukátaát", olyannyira elfogadhatatlannak érzi, hogy a „halálos méreg" (az alkohol) terjesztésére kocsmákat tartsanak fenn a dzsámik és a mecsetek közelében. Nyilvánvaló célzatosságot árul el az is, hogy míg a nagyvezír a régi Isztambul területén található italméréseket, melyek számát 500-nál többre becsülte, mindenestől bezáratta, addig a galatai görögök kocsmáit, a partokon épült csapszékeket és a kávéházakat kivonatta a tiltás hatálya alól. Az intézkedés ilyen módon a zsidó kocsmárosokat és a fővárosi bor-mukátaát bérlő vállalkozókat érinthette a legsúlyosabban.78 Szinán tudatában volt annak, hogy az italmérés és a borbehozatal leállítása tetemes pénzügyi veszteségeket fog okozni, és ezért nehezen lesz védhető. Előterjesztéseiből ítélve valószínűleg nem is rendelkezett kész tervekkel a kieső bevételek pótlására, és már az első „ellenlökésekre" kapkodva, bizonytalanul reagált. Nyilvánvalóan abban bízott, hogy a 15 akcsés „újbor-illeték" átalakításával aratott siker kitart egy darabig, s ennek árnyékában, az átmeneti veszteségeket is vállalva, teljessé teheti diadalát a zsidó kegyencek és pénzügyi vállalkozók fölött. Szinán számításai azonban nem váltak be, győzelme pünkösdi királyságnak bizonyult. 1591. augusztus 2-án leváltották, és a nagyvezíri székbe ellenfelét, Ferhád pasát ültették. Alig tette ki a lábát, egy Arszlán nevű zsidó azzal a kérelemmel fordult az uralkodóhoz, hogy engedje szabadon „bűntelen, rosszakaratból száműzött" apját, Dávid Passzit. Augusztus 9-én a szultán utasította a rodoszi béget, hogy „a nevezettet bocsásd el, és küldd el boldogságos küszöbömhöz".7 9 Egy 1591. szeptember 21-i követjelentés arról számol be, hogy Dávid ismét felbukkant Isztambulban.8 0 Hamarosan újra megnyíltak a fővárosi kocsmák és csapszékek, helyreállították a borbehozatalhoz kapcsolódó mukátaákat, a zsidó bérlők pedig megint elfoglalták régi helyeiket.8 1 Bár az uralkodókon néha erőt vett a lelkifurdalás, és ilyenkor „kemény" intézkedéseket foganatosítottak a „bűnök anyjának" és „a zavarok okozójának" tekintett bor ellen,8 2 mindannyiszor gyorsan visszavonulót fújtak. Nem nélkülözhették a borfogyasztásból befolyó hatalmas összegeket, és nem szegülhettek szembe tartósan a tömegek igényeivel. Ahogy a történetíró Naima egy 1613 augusztusában életbe léptetett tiltás kapcsán bölcsen megjegyezte, mit sem ért az egész, rövidesen ugyanúgy itták a bort, mint annak előtte, mert „az emberi természeten a romlottság uralkodik".8 3 A zsidók pedig átvészelvén a Szinán részéről indított támadást, és túljutván a kira meggyilkolása által okozott megrázkódtatáson, megpróbálták ott folytatni, ahol korábban abbahagyni kényszerültek. Egy ideig jól is ment minden, a századforduló körül ismét őket találjuk a legzsírosabb bérletek birtokában.8 4 Nincs tudomásunk arról, hogy a 17. században bármikor is sor került volna olyan „antiszemita" érvekkel megtámogatott kirohanásokra, mint amilyeneket Szinán pasa részéről tapasztaltunk. Habár a zsidókat — mint ahogy más alattvalókat is —
