Századok – 1997
Tanulmányok - Kovács László: A 12. századi anonim denárok I/75
12. SZÁZADI ANONIM DÉNÁROK 91 munkánkban IV Béla vereteinek véltük, és ezt a nézetünket erősíti ez a lelet is. A magyar brakteáták ugyanis friesachi dénárokkal kerülnek elő, mégpedig olyanokkal, amelyeknek elrejtési idejét 1241-re tehetjük. Természetesen nem minden friesachi lelet tartalmazott magyar brakteátát is, így nem perdöntő az 1220 körül elrejtett szigetcsépi lelet braktea hiánya. Ellenkező esetben viszont perdöntő lett volna. Azonban ebben az esetben is igen fontos adat.": Gedai István: A szigetcsépi friesachi denárlelet. Numizmatikai Közlöny 74-75 (1975-76) 35. A tyúkod (Szabolcs-Szatmár-Bereg m.) -bagolyvári kincslelet feldolgozásakor ugyancsak rámutatott, hogy friesachi denárainak egy része 1235 utáni, tehát 1241-ben rejthették el, vagyis bracteátái — Н192ЦЗЗ), H195(136), H197(l), H199Ü48), H200(226) — ismét csak IV Béla idején forogtak: Gedai István: A XIII. századi veretlen ezüst forgalma Magyarországon. A tyukodi friesachi éremlelet. Numizmatikai Közlöny 82-83 (1983-84) 27. 61 Vö. Gedai István 1965-66, 39: 66. jegyzet (55. jegyz.). 62 Lajos Huszár 1979, 53 (2. jegyz.). 63 Lajos Huszár 1979, 54 (2. jegyz.). 64 Vö. Lajos Huszár 1979, 8, 33 (2. jegyz.). 65 Huszár Lajosnak a brakteáták III. Béla kori keltezését valló szóbeli véleményét Gedai István több alkalommal is rögzítette. ,,Mind a lemezpénzeket, mind az összes idegen pénzt demonetizálva, pénz-jellegétől megfosztva, mérlegelt ezüstként használták, mint kötelező évi kényszerbeváltás alá nem eső, jó ezüstből vert érmeket. Ez az oka annak, hogy királyi dénár, amivel darabonként fizettek, nem fordul elő ezekben a (rendszerint friesachi dénárokat és brakteátákat tartalmazó - K. L.) kincsleletekben, amelyeket az előbb említett módon használtak, mert a magyar dénárnak névleges értéke nagyobb volt a mérlegelve használt pénzdarabnál. így a demonetizált pénz sokkal tovább lehetett forgalomban, mivel ezüstértékét nem veszítette el, végeredményben tehát elképzelhető, hogy III. Béla pénzeit ilyen értelemben használták a XIII. sz. első felében. Huszár Lajos érvelése logikus. A rendelkezésünkre álló adatok elégtelensége cáfolatát lehetetlenné teszi, bár úgy érezzük, hogy e magyarázat még nem kielégítő. Annál is inkább, mert tudjuk, hogy pl. az átvonuló keresztesek kölni és friesachi denárát darabszám váltották át magyar királyi dénárra.": Gedai István 1965-66, 38 (55. jegyz.). Később megismételte Huszár Lajos véleményét, miszerint „a friesachi dénárokat és a magyar lemezpénzeket pénzjellegétől megfosztva, demonetizálva használták, mert ez értékállóbb volt az ugyanakkor névlegesen nagyobb értékű dénárnál, amit viszont évente be kellett váltani. Nagyon logikus érvelés — fűzte mindehhez Gedai István a maga ellenvetését —, mégsem tudjuk elfogadni, mert a friesachi éremleletek döntő többségét 1241-ben rejtették el egy hirtelen ránk szakadó vész elől, s ki-ki azonnal elrejtette értékét, pénzét, nem lehetett ideje forgalmi pénzét értékálló pénzzé váltani. Márpedig az elképzelhetetlen, hogy mindenkinek csak forgalmi értékétől megfosztott pénze lett volna.": Gedai István: Árpád-kori éremlelet Pátrohán. Numizmatikai Közlöny 66-67 (1967-68) 41. 66 István Gedai: Fremde Münzen im Karpatenbecken aus dem 11-13. Jahrhunderten. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 21 (1969) 113-114, 131. 67 A mérhető csontanyagban készült ugyan antropológiai vizsgálat - LaurenÇia Georgescu: Materialul osteologic uman descoperit ín necropola din secolul al XII-lea de la Peteni. Materiale §i Cercetäri Arheologice (1980) 509-513. uő.: Unele consideraÇii antropologice privind populaÇia sec. al XII-lea din Sud-Estul Transilvaniei-zona Covasna. Muzeul National 5 (1981) 141-143 (a zabolai temető anyagáról írott munkára Bóna István hívta fel a figyelmemet), s bár Székely K. Zsolt tanulmánya címében paleodemográfiai vizsgálatokat sejtetett, tulajdonképpen „csak" nemi és életkori szempontokat követő régészeti feldolgozást végzett: Zsolt Székely 1985-86 (25. jegyz.). Székely Zoltán a zabolai temetőről úgy vélekedett, hogy abba egy 30^10 főből állt közösség mintegy 70-80 évig temetkezett: Székely Zoltán 1993-94, 288 (28. jegyz.); utalása: György Acsády - László Harsányi -János Nemeskéri: The population of Zalavár in the middle ages. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 14 (1962) 129: 8. táblázat. Arra nem utalt, hogy a születéskor várható élettartamot kiszámította volna, emellett a reális félévszázados temetőhasználat helyett, 70-80 évessel számolt. 68 Feltételezhető volna az is, hogy a III. Béla verette H66a dénárok e két temetőnek nem a legkésőbbi, hanem akár a legkorábbi veretei, s az anonim dénárok, ill. a H191 brakteáta pedig a tatáijárás bekövetkeztéig tartó bő fél évszázad (1172-1241) emlékei. E feltevésnek azonban ellentmondani látszik a temetők nem templomkörüli, hanem köznépi jellege és régészeti anyaga, valamint mind III. Béla, mind utódai egyre növekvő számú biztos érmetípusának hiánya.
