Századok – 1997

Tanulmányok - Szvák Gyula: Az orosz „rövid” 17. század. A Romanov-konszolidáció kezdetei IV/857

AZ OROSZ „RÖVID" 17. SZÁZAD 883 szonyult a nyugati eszmékhez, mint az óhitűek. Mégsem ok nélkül vádolta Awa­kum Nyikont azzal, hogy „latin" eretnekségbe esett, mert valóban a pravoszláv egyház erősítésén fáradozó pátriárka volt az, aki kieresztette a másként gondol­kodás szellemét a pravoszláv eszmerendszer addig zárt palackjából. Innentől kezd­ve, bármennyire is akarták, az idegen átvételeket már nem lehetett a gyakorlati szükségletekre korlátozni. Nyikon bukása ellenére Alekszej cár uralkodása alatt a hivatalos egyházi doktrínát és írásbeliséget végig az Ukrajnából hívott tudós szerzetesek határozzák meg, tehát a „görög" hatás érvényesül. A kijevi Akadémia végzettjei azonban skolasztikán nevelkedett teológusok voltak - ami már önmagában idegen az orosz egyházi tradíció számára. Az orosz egyháziak ekkor is a hit szertartások által közvetített misztikumára helyezték a fő hangsúlyt, és a hitbéli tudományoktól úgy óvakodtak, mint ördög a tömjénfüsttől. Az ukrán pravoszlávok bűneit az igazhitű oroszok szemében csak tovább szaporította, hogy a lengyelekkel a hosszú együttélés és szomszédság okán, azokkal igen szoros kulturális szimbiózisban vol­tak. Törvényszerű tehát, ha Oroszországba is elkerültek Kijevből a lengyel kato­likus hatások. Az „orosz barokk" 1664 jelentős dátum ebből a szempontból, ugyanis ekkor költözött Moszk­vába a belorusz területről származó szerzetes-tanár, Szimeon Polockij, aki a Kreml közelében megnyitotta latin iskoláját a Titkos Ügyek Hivatalának dolgozói szá­mára. Befolyását mégis elsősorban annak köszönhette, hogy a cár is rábízta gyer­mekei oktatását. A későbbi cár, Fjodor, és régensnő Szófia neki köszönheti latin­tudását és a korabeli viszonyokhoz képest különösen egy nő számára, széleskörű műveltségét. A cárevics folyékonyan beszélt lengyelül - és verselni is tudott. Po­lockij ugyanis_az_európai kultúra elkötelezett híveként, igyekezett a szillabikus ^költészetet meghonosítani az orosz Irodalomban. Minden alkalmat megragadott, hogy híveket toborozzon művészetének. Esküvők és temetések, de még a lakomák is elegendő ürügyet szolgáltattak számára, hogy versbe öntse léleknemesítő gon­dolatait. Udvari poétaként mintegy ötvenezer verssorral szolgálta meg a belévetett bizalmat.52 Költészetének mintájául a lengyel irodalom szolgált, amelynek uralkodó stí­lusirányzata e korban a barokk volt. Az európai múvészet e nagy korszakának szele nemcsak a költészetet, de más művészeti ágakat is meglegyintett Oroszor­szágban. Az építészetben pl. a 17. század utolsó negyedét „moszkvai" vagy „Na­riskin "-barokknak nevezik. Alekszej cár második házasságából való rokonsága, a Nariskinok kölcsönzik a nevet a középkori szakrális építőművészeten túlmutató új építészetnek. Az 1630 utáni félévszázad a felfokozott építőkedv időszaka Orosz­országban. Egy ideig Nyikon pátriárka igyekezett jó példával elől járni a sátortetős építkezést elvető és az ötkupolás templomok szentségét valóra váltó templom-épít­kezésével, de a kanonikus előírásokat az orosz építőmesterek állandóan felrúgták. Ennek következtében megszűnt a hagyományos keresztkupolás építészet, az öt kupola üres dekorációvá minősült át, a gazdag templombelsőt a homlokzat sző­nyegszerűen beborító díszítése váltotta fel. A Nariskinok építészete még egy to-

Next

/
Thumbnails
Contents