Századok – 1997

Tanulmányok - Szvák Gyula: Az orosz „rövid” 17. század. A Romanov-konszolidáció kezdetei IV/857

AZ OROSZ „RÖVID" 17. SZÁZAD 879 Awakum protopopa Önéletírásából^1

amely a régi orosz irodalom egyik magaslata, különösen szuggesztív képet alkothatunk az egyenlőtlen küzdelem tragikus végkifejletéről. A vezéralakokat fokozatosan mind elpusztítják, ám helyükbe üjak állnak, delejes erővel vonzzák az egyszerű népet, sőt sok előkelőséget is. Awakum mágikus személyes varázsával, akárcsak majdan Raszputyin, még a cári család hölgytagjaira is befolyást gyakorolt, Morozoua bojárasszony pedig a halált választotta miatta. Az óhitűek tömeges öngyilkosságba menekülése lassan kortünetté válik, amiben igen nagy szerepe van egy Kapiton nevű remete szektájának, aki a megtisztulás útjaként az önkéntes tűzhalált tanította követőinek. A hatalom szempontjából azonban sokkal veszélyesebbé vált, hogy a vallási sérelmek és a szociális elégedetlenség egymásra találtak, s ettől kezdve századokon át minden cárellenes népmozgalom táborában ott találjuk az óhitűeket.42 A cár és a pátriárka Felvetődik, természetesen, a kérdés, miért érte meg mindez a cári hatalomnak? Amellett, hogy az egyházi szertartások reformjának következményei előre kiszámíthatatlanok voltak, az uralkodó valóban nyomós érvek miatt támogatta egész tekintélyével a pátriárka tűzzel-vassal véghezvitt újításait. Amint nem véletlenül tartottak ki a hivatalos egyház képviselői azok mellett a pravoszláv gyökerektől elágazott ukrajnai szertartáskönyvek mellett, amelyek az egyházszakadás közvetlen okozói lettek. A magyarázat két esemény egybeesése. Nyikon közvetlenül azután hirdeti meg reformjait, hogy a cár a bojár dumával határozatot hoz az ukrajnai kozákok csatlakozási szándékának elfogadásáról. Azt mondhatjuk tehát, hogy végsősoron egy külpolitikai döntés rendeli el az orosz egyház jövőbeni sorsát.4

3 A cárt is, már trónrakerülését követően, de Nyikont is — még novgorodi érsek korában — meghatározó vallási-politikai hatások érték - elsősorban a gyakran Moszkvába jövő keleti egyházfejedelmeknek és a török elől szökő bolgár, szerb, moldvai szerzetesek hangulatkeltésének köszönhetően. A balkáni pravoszlávok érthető okokból jobb szerettek volna egy Moszkva központú pravoszláv birodalomhoz tartozni, s így voltak ezzel a „kis-oroszok" (ukránok) és a „fehér-oroszok" (beloruszok) is. Sajátos módon, az ukránok Mohila metropolitának köszönhetően már előbbre tartottak egy elképzelt egység belső feltételeinek megteremtésében. Lényegében ezt a megfeleltefest végzik el Nyikonék is - a „kiigazított" ukrajnai szertartáskönyveket mintegy átültetve orosz nyelvre. Ezzel egyházi-ideológiai értelemben előkészítették a talajt az ukrajnai csatlakozásra az orosz birodalomhoz és a jövőre nézve megideologizálták a majdani balkáni texjeszkedést is. Egy hatalmas pravoszláv birodalom eszménye lebegett tehát Alekszej és Nyikon szeme előtt is. Ez volt szövetségük megingathatatlan alapja, ezért alakulhatott ki az 1650-es évek közepén ismét a Filaret-Mihail pároshoz hasonlítható kettős hatalom Oroszországban, amikor pl. a lengyel hadbavonulás idején, a távollévő cár helyett a pátriái-ka az ország világi vezetőjének is számított. A későbbi események azonban megmutatták, hogy a közös cél merőben eltérő egyéni ambíciókat szolgált. Nyikon nemcsak a helyzetet, a történelmi tradíciókat értette félre, de félreismerte a cárt is. Alekszej Mihajlovicsot már a korabeliek is a , jámbor" jel-