Századok – 1997

Tanulmányok - Szvák Gyula: Az orosz „rövid” 17. század. A Romanov-konszolidáció kezdetei IV/857

AZ OROSZ „RÖVID" 17. SZÁZAD 873 rületekkel együtt, amiért az oroszok az egész század folyamán addig hiába küzdöttek. A hosszú háború ugyan a legkevésbé éppen az „ukrán-kérdést" oldja meg, de az azt lezáró béke sikere perspektívájában mégis a balti- és a balkáni térségre koncentrálja a mindenkori orosz külpolitika figyelmét. A Razin-felkelés Alighogy véget ér a század leghosszabb ideig tartó orosz háborúja, kezdetét veszi a kialakult feudális rendet ért legnagyobb támadás. Ebben a történetben szintén a kozákok játsszák a főszerepet, csak párszáz kilométerrel keletebbre, egy másik nagy folyónál, a Donnál. Az itteni társaság nem sokban különbözött dnyeperi kollégáitól. Ok is a minden szabad harcos egyenlőségén alapuló primitív demokrácia keretei között éltek, s közöttük is megindult már egy komoly differenciálódás, az ún. „házzal bíró" és az ún. „mezítelen" kozákok között. A doni kozákok szintén halászatból, vadászatból és rablásból éltek, de az oroszok és tatárok közötti „senki földjén" élő akadályt jelentettek a tatár portyázok számára, amiért a moszkvai kormány rendszeres adományokat küldött számukra. Ez utóbbi maradozott el a lengyel háború éveiben, amikor pedig a doni kozákság sorai is jócskán kibővültek a katonáskodás elől menekülő parasztokkal és szökött katonákkal. Aktuális lett volna hát egy újabb zsákmányszerző hadjárat, de amióta a törökök erős várat építettek Azovnál, és amióta orosz erődítmények sora vigyázta a Volgát, lezárultak a hagyományos kozák portyák útvonalai. Nem maradt tehát más választás, mint a cárhoz intézett sürgető kérelem. Amikor ez válasz nélkül maradt, akkor szánták rá magukat a kozákok, hogy mégis dacolnak a volgai ágyúkkal.3

2 Ekkor már_egy Sztyepan Razin nevű harcos áll a Don-felső folyása mentén tanyázó^mezítlábas" kozákok élén, akik a legnagyobb szükségét érezték a gyors jövedelem-kiegészítésnek. Razin maga a „házas" kozákok közül származott, többízben részt vett különféle kozák diplomáciai küldetésekben. Állítólag nyolc nyelven beszélt és tapasztalt katona volt. A legutóbbi háború végén súlyos sérelem érte: az oroszok kivégezték a cári zsoldban álló kozákok egyik vezetőjét; a testvérbátyját. Az 1667 őszén Perevololinál (ott, ahol a Don a legközelebb van a Volgához) gyülekező mintegy ezer kozák mindazonáltal nem azt a célt tűzte ki, hogy az oroszokat megleckéztesse. A szokásos kaszpi-tengeri portyára készülődtek, csak ez most már jóval nagyobb szervezettséget, fortélyt és szerencsét igényelt. A 35 csónakból álló kozák flottilla végül csodával határos módon átcsusszant a volgai orosz várak között, csellel bevette az utolsót, és ott áttelelve, a perzsa partvidéket kezdte fosztogatni. Több, mint egy évig meglehetős sikerrel tette meg ezt, de a perzsa hajóhad megérkezése után jobbnak látták hazatérni. A visszaúton azonban már éberré tették az orosz várparancsnokokat a kozákok által rabolt kincsek. Razin azonban ezt a nyelvet is értette: a hivatalnokokat megvesztegette, a városi nép közé pénzt szórt, s mint egy diadalmas hadvezér térhetett vissza a Donhoz a kétéves kaland végén. A történet itt kezd eltérni a hagyományos kozák rabló vállalkozásoktól. A harcosok nem szélednek szét. Kétnapi járásra a „Doni Sereg" fővárosától, Cserkasszktól erődítést emelnek, s az időközben négy-ötezer főre duzzadt sereg kivárja