Századok – 1997

Tanulmányok - Szvák Gyula: Az orosz „rövid” 17. század. A Romanov-konszolidáció kezdetei IV/857

AZ OROSZ „RÖVID" 17. SZÁZAD 867 A már a kormányzat számára is tehertétellé vált összevisszaságon ideiglenes megoldásokkal segítettek. Néhány befolyásos bojár esetenként elérte, hogy egyszerre több prikáz is felügyelete alá tartozzon, s ezzel mintegy „csúcsprikázokat" hozott létre. Vagy egy-egy prikáz több funkciót is maga alá gyúrt, mint pl. a Külügyi Hivatal, amely mindvégig magában testesített meg egy „szuper"-hivatalt. Ez ugyanis nemcsak a diplomáciával, a külföldi kereskedő ügyeivel foglalkozott, de szedte pl. a fogolypénzek adóját, és felügyelte az idegen eredetű fegyveres szolgálókat is. A legfelsőbb pénzügyi ellenőrző szerv funkcióját az ún. Számviteli Hivatal töltötte be, amely nyilvántartotta az állam valamennyi kiadását és bevétele^ s ily módon kontrollálta az egyes prikázok ilyen irányú tevékenységét. Sajátos feladatot látott el az ún. Titkos Hivatal. Eredetileg, mint a cár, Alekszej Mihajlovics személyes kancelláriája működött, de csakhamar egy sor hatáskört átvett más prikázoktól, amelyek felett tulajdonképpen a legfelső ellenőrzést gyakorolta. Amíg ugyanis a többi prikázt a bojár duma felügyelte, addig a Titkos prikáz a cár saját hivatali szerve volt. A „ki őrzi majd az őröket?" ősi kérdés ilyetén megválaszolása azonban nem segítette a bürokrácia funkcionális zavarainak tisztázását.22 Ha végigtekintünk a „zavaros" időszakot követő évtizedek pénzügyi és közigazgatási „reformjain", nemigen látjuk valamiféle stratégiai irányvonal, tudatos szisztéma jeleit. Sokkal inkább a pillanatnyi helyzet, az azonnali megoldásra váró (elsősorban katonai) feladatok határozzák meg a válaszokat, amelyekre az élet adta meg a visszaigazolást. Alapvetően pozitív előjellel, hiszen minden kaotikussága ellenére az ekkor kialakult államigazgatási rendszer a kor színvonalán állt. A prikáz-hivatalnoki foglalkozás igen gyakran öröklődött, komoly pénzjövedelmekkel és egzisztenciális presztízzsel járt. A hivatalok működési rendjét aprólékosan szabályozták, magas fokú írásbeliség és szakszerűség jellemezte. Apparátusuk — a megvesztegethetőségen kívül — szakértelmével tűnt ki. Összességében alkalmas volt arra, hogy az állandóan növekvő hadsereg folytonosan gyarapodó szükségleteit fedezze.2

3 A több, mint megduplázódó hadsereg megtriplázódó kiadását a Péter előtti költségvetés vitézül állta: kb. a kétharmadát fordították erre a célra. Am az ár sem volt csekély, amit ezért a lakosság fizetett. Ennek a századnak éppen az kölcsönzi egyik megkülönböztető jellegzetességét, hogy az alattvalók egy pillanatig sem haboznak mindezt a kormányzat tudomására hozni. Kid- és belháborúk Törvénykönyv 1649-ben Az új cár trónra léptével nem szűntek meg automatikusan a társadalom széles rétegeinek panaszai. Sőt, ha lehetséges, még fokozódtak, ugyanis a 16 esztendős fiút eleinte nem sokra tartották. Mindenki tudta, hogy helyette nagyhatalmú bojárok kormányoznak, akik közül különösen az uralkodó nevelője, Morozov bojár szerzett aránytalanul nagy befolyást. Morozov, aki saját birtokain kiterjedt és ügyes vállalkozásokat bonyolított, az ismét kongó cári kincstár deficitjére szintén ütőképesnek tűnő megoldást javasolt. 1646-ban a kormányzat ismét összeíratta az adózó lakosságot, és ismét csalt arra az eredményi-e jutott, hogy a be-