Századok – 1997
Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809
854 PÉTER KATALIN 101 A hóstátok lakóinak hécei bortárolására abból lehet következtetni, hogy a dézsmajegyzékek tanúsága szerint egyes alsóhóstáti és felsőhóstáti telektulajdonosok a Hécén szolgáltatták be az urasági borjárandóságot. 102 Prot. I. 217. 1621. 103 Prot. I. 255. 1631. 104 Uo. 222. 1621. 105 Uo. 152. 106 д rendkívül részletes összeírás az 1704-es urbárium. 107 Prot. I. 109. 1614. 108 A pincék szerkezete: Uo. 25. 1581., 255.1631., A kazamata: MOL E 210 Miscellaneae 114. No. 20. A Kollégiumé: Prot. Zemplen 1/3. 575. 1664. 109 MOL E 156. Irreg. f. 7. 169/a. 110 A tokaji hordóról — sok egymásnak ellentmondó állítás közül — Orosz Istvánét fogadtam el: i. m. 68. 111 A forrás tinnáját 40 liternek, a köböljét 8 liternek számítottam. 112 Egy Kazinczy Ferenctől származó, képtelen legenda szerint Szepsi Laczkó Máté prédikátor „találta fel" az aszűbort. 113 MOL E 217. Miscellaneae 114. No. 71. 1697. 114 A tállyai vincellér számadása: Uo. 114. No. 71. 115 Balassa Iván szerint az október 28-án kezdett, tehát tényleg november elején folyt szüretnek középkori előzményei vannak, i. m. 372. 116 A dézsma sürgős beszolgáltatásának szokása: Prot. I. 511. 1726., Prot. III. 433. 1651. 117 A hegyaljai névanyagot N. Kiss István rendkívül terjedelmes névsora alapján tekintettem át: A mezőgazdasági termelő népesség fluktuációja és extraneus birtoklás a Hegyalján a XVI. század második felében. Jobbágytelek és parasztság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában. Szerk. Makkai L. Budapest 1966. 114-282. 118 A dézsmajegyzék szerint. 119 MOL E 148. NRA 295/41. 120 A szabad szőlők eltérő becslése: Orosz István i. m. 68. és Péter Katalin, Szabad és dézsmás szőlők Zemplén megyében a 17. század végén. Agrártörténeti Szemle 1964. 186. 121 Az adatok az említés sorrendjében: Prot. I. 26., Uo. 224., Uo. 244., Uo. 267. 122 A magas árak az említés sorrendjében: Prot. III. 8., Prot. I. 270., Uo. 234-235. 123 A dézsmajegyzék szerint: MOL E 156. U et С Irreg. f. 7. No. 169/b. 124 Az 1570-es évek elejére vonatkozó adatok: N. Kiss István i. m. 129-139. és Veress Éva i. m. 340. 125 A Báthory Zsófia által elvett földekről az 1657-es urbárium példányára vezettek rá 1689-ben adatokat. 126 Prot. III. 25. 1666. 127 Az 1711-es urbárium a jezsuiták házairól: „sunt adempti. MOL E 147. Acta radicalia 22. cs. 57. f. No. 88. 128 Uradalmi irtásról tud Patakon az 1676-os urbárium. 129 MOL E 254 Décréta cameralia No. 17. 1568. 130 A tábla az első rovatban jelzett éveknek megfelelő urbáriumok és dézsmajegyzékek alapján készült. A sorszám a nevek sorrend szerinti helyét mutatja a különböző iratokban. Ha a névírás nem változott, az első adat után csak a kezdőbetűt tüntettem fel. Kérdőjel ott van, ahol a személyt vagy a családot nem lehet biztosan azonosítani. Az azonosításnál Veress Éva módszerét követtem. 131 A szabók céhéről az első adat egy pecsétlenyomat: Németh Gábor, Sárospataki céhszervezetek és céhfiliációk a Hegyalja társadalmában. Herman Ottó Műzeum Évkönyvei 1988. 295. 132 A szabók dátum nélkül fennmaradt céhszabályzatát Soklyossy András erősítette meg, aki 1567-1570 tájt volt provizor (Ld. 51. j.). A szövegből kitűnik, hogy a céh akkor már működött. Az oklevél 1707-es átiratban maradt fenn: TiREL A. II. 347. A csizmadiák az 1564 és 1576 között uralkodó I. Miksától megerősített céhlevele 1657-es átiratban maradt fenn: Uo. A. II. 113. A gombkötőké 1709-es átirat, de a szöveg kamarai igazgatásra utal, tehát ugyancsak 1568 körüli: Uo. A. III. 386. A kovácsok céhe 1576-ban már létezett: Prot I. 15. 1576. A vargák céhe: Prot. I. 88. 1588. Az átírásokban fennmaradt oklevelek sok kutatót megzavartak.
