Századok – 1997

Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809

846 PÉTER KATALIN talán arra utal, hogy a sárospatakiak szegényebbjei is készíttettek ruházatot iparosokkal. Mert a jobb anyagi viszonyok között, könnyebben mozgó asszonyok, akárhonnan - főleg Kassáról - vehettek maguknak például olyan „polgári módra való" vagy „városi módra való" szoknyákat, amilyeneket a pataki szabók készítettek, a férfiak pedig vásárolhattak másutt is „síp ujjú" mentét.15

4 Élelmiszerekre főleg a mészárosoknál és a kocsmákban költöttek. A gabonafélét valószínűleg azok is munkával, természetben szerezték, akiknek nem volt saját szántójuk. A halászokról ugyanis ismételten megjegyzik az urbáriumok, hogy aratás idején „eledelek keresésére" elmehetnek.15

5

Talán mások is ugyanezt tették. Mészárszék viszont egyre több nyílt Sárospatakon. 1570-ben csupán 1 mészáros volt szabad a jobbágymunka alól, de nyilvánvalóan több jobbágy mért ki húst a szolgálat teljesítése mellett, mert már az 1567-i urbárium többesszámban, „a városi mészárosok"-ról írt, amikor a levágott állatok utáni illetéket meghatározta. 1648-ban 15 mészárszéket vettek fel az urbáriumba, a századvégi nagy pusztulás előtt pedig csak a vár alatt árult 18 mészáros, és még több is volt a város különböző részein.15

6 Ugyanígy nőtt állandóan a kocsmák száma. A 16. századból még csak azt tudjuk, hogy a földesúri borokot ki kellett mérni, és mivel városrészenként szabták meg a mennyiséget, valószínűleg mindegyikben lehetett italmérés. Ezek egyébként a város kocsmái voltak, ahol az úr számára kijelölt időkön túl a helybeliek termését árulták.15

7

Ha nem is azonos helyen, de ilyen városi kocsmák később is működtek. A 17. században azonban voltak már állandó földesúri kocsmák is és olyanok, ahol csak a sátoros ünnepeken, karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor mértek bort. Állandó kocsmát tartott a Kollégium és a század végén különböző magánszemélyek. „A Rákóczi féle mozgalom előtt", ahogy egy későbbi feljegyzés írja, az akkor jezsuita kézen lévő iskoláéval együtt 6 állandó magánkocsma működött a földesúriak mellett. Más magánszemélyek időnként kaptak engedélyt arra, hogy ideiglenesen kitegyék a cégért és áruljanak.15

8

Lehetett aztán élelmiszert venni a piactári boltokban. A „görög kalmárok", akikből a 17. század végén 10 tartott üzletet itt, keleti fűszerekkel is ellátták a patakiakat.15

9 Mindez nem volt mindenki számára nélkülözhetetlen. Bizonyos anyagi színvonal alatt lehetett élni vásárlás nélkül is. A tanácsnak a Szepesi Kamarához írt, mái- idézett helyzetjelentése azonban alighanem az élet fenntartásának általános módjára utal, amikor azt állítja, hogy „a szőlők bevételéből" fedeznek mindent. Vagyis pénzből tartják el magukat. A források pedig azt tanúsítják, hogy tényleg igyekeztek a legszegényebbek is pénzt szerezni. Az első, 1576-ból ismert vásárrendtartás16

0

külön szól azokról, akik 10 pénzt vagy kevesebbet érő „marhát", vagyis árut visznek a piacra; ők nem fizettek semmilyen illetéket. Az apránként összeszedett pénzzel általában nem mehettek nagyon sokra sem. Egyeseknek azonban sikerült valamit összegyűjteniük. Mert pénzvagyonról a legszegényebbeknél természetesen nem tudunk. Nem maradtak utánuk végrendeletek sem. De néhányan szereztek maguknak kicsinyke kis szőlőt vagy apró szántóföldet. Ok azok, akiket a bortermelésnél, illetve a szántóművelésnél a szegények előkelőinek lehetett nevezni. Nem tartoztak tehetősebb családokhoz, nem volt telkük sem, de egy időre feltűntek a szőlő-