Századok – 1997
Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809
TÁRSADALOM ÉS GAZDÁLKODÁS A KORA ÚJKORI SÁROSPATAKON 843 kiváltságokat adományozott Bálint, Mihály, Lőrinc, Jakab, Márton és Péter felsőhóstáti kovácsmestereknek azzal, hogy „ez sárospataki várunkhoz" szükséges munkát elvégzik.14 0 Nyilvánvalóan a 16. századi kovácsoknak még mindig egymáshoz és a várhoz közel élő késői utódai kapták az adományt. Vezetéknevük azonban a fejedelemasszony urasága idején már nem utalt a kovácsmesterségre; az összeírásokban nem lehet megtalálni őket. Azonos néven éltek viszont borbélyok ugyancsak a Felsőhóstát elején. 1554-ben még csak Barbely Istvánnak volt itt telke, 1567-re ezt már özvegye vette át, de az asszony mellett vagy tőle nem messze élt Barbely Lőrinc ugyancsak telken, valamivel távolabb pedig Barbely Balázs. Ez a família aztán idővel felemelkedett: 1631-ben, topográfiailag nagyjából ugyanitt élt Barbely Gergelyné telken. „Nemes asszony"-ként írták össze. És ilyen hosszú továbbélés kevésbé előkelő helyen, kevésbé megbecsült iparosnál is fordult elő. Az Alsóhóstát elején, a második, egész telken élt 1554-ben Warga György, a következőn „a kegyelmes úr vargája". 1567-ben, ugyancsak az Alsóhóstát harmadik egész telkén Warga Lőrinc lakott, 1631-ben pedig, megint a harmadik telken állt Vargha Mihály puszta háza. A férfiágon, azonos telken továbbélők között azonban egy kispataki halász családja vezetett. Kasa Péter volt az első ismert ős, akit az 1567-i urbáriumba egyszerűen mint réti halászt vettek fel. Nem tudhatni, hogy rokona volt-e a Sárospatakon időnként feltűnő más Kasaknak, de bizonyosan az ő utódait a réti halászok között folyamatosan említik az összeírások. A halász Kasakat pontosan gazdaságuk adataival együtt aztán 1648-tól lehet követni. Akkor Kasa Mihály harmados halászbíró volt, vagyis az összes halász elöljárója. A kispataki Magyarszeren lévő telkén 2 ökröt, 2 lovat és 10 disznót tartott, a lakott telek mellett pedig ugyancsak teleknyi pusztát bírt. 1657-re a két telket összevonták: Kasa Mihály halászbíró 1 fiával telken élt, és 1 lovat, 1 tehenet, valamint 3 disznót tartott. A nagy pusztulás idején, 1676-ban még mindig Kasa Mihályt írtak össze a magyarszeri telken, de ő talán már az első Kasa Mihály fia lehetett. Nem volt semmije, és halászbírói hivatalt sem viselt. 1704-re fiával együtt kicsit összeszedte magát: 2 tehene és 3 disznaja volt. De az újabb háború nem kímélte meg őt sem. 1711-ben az urbárium „a földesúr halászá"-nak nevezi, azonban nem tünteti fel semmilyen tulajdonát. Ennek a Kasa famíliának a története kivételes Sárospatakon. Mégis jellemzi magát a halászmesterséget is. Mert az véletlen, hogy egy családban évszázadokon át folyamatosan legyen felnőtt korba jutó férfiutód, de a foglalkozás öröklődése sok generáción át már tudatos választásra vall. Mutatja, milyen biztonságos gazdálkodást lehetett szervezni Patakon a halászatban. A többi halász közül hoszszabban csak egy Griczik Pétert, illetve utódait lehet követni 1632-től 1704-ig, valamint Boczkai Ferenc volt halász bizonyosan huszonöt éven át, 1632-től 1657-ig.14 1 De a halászok kötelezettségeit, egyben jogaikat is, évszázadokon át külön rögzítették az urbáriumok. Kispatakon éltek. Egy részük önálló telektulajdonos is volt, de foglalkozásukat sajátos iparként gyakorolták a Magyarszerről a réti halászok, a Tótszerről pedig a szegedi vagy gyalmos halászok. A munka természetes szerint meghatározott csoportokban dolgoztak. A réti halászok az első fennmaradt adat idejétől, 1554-től a 18. század elejéig mindig
