Századok – 1997

Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809

TÁRSADALOM ÉS GAZDÁLKODÁS A KORA ÚJKORI SÁROSPATAKON 837 A források nyomán kirajzolódó, egyszerű és a kor földművelési viszonyainak megfelelő képet csupán az 1631-i urbárium egyik rendelkezése zavarja meg. Leszögezi: „Búzából, tavaszból tizedet adják... lencséből, borsóból, kölesből dézsmát nem adnak." Minthogy a kertekben termelt növényekre soha nem esett Magyarországon termésjáradék, az idézett szövegben gabona helyett, vagyis szántóföldbe vetett lencséről, borsóról és kölesről van szó. Egyébként egyszerűen nincs a rendelkezésnek értelme. A jelzett növényeket viszont csak a kétnyomásos szántógazdálkodásnál fejlettebb vagy nagyobb termést biztosító vetésforgós művelésnél vetik szántóba. A későbbi időkre jellemző vetésforgó azonban a 17. századi Sárospatakon bizonyosan nem volt általános. Ha úgy lett volna, nem a kétnyomásos rendszerről szóló adatok kerülnének folyamatosan elő. És nincs adat arról, vajon tudták-e a patakiak, hogy a föld termőképességét javítják, amikor a gabona helyett mást vetnek. De a terheket lehetőleg elkerülő igyekezetükben - kétségtelenül raktak időnként a szántókba a dézsma alá ősrégi szokás szerint nem tartozó növényeket. Kérdés, vajon nem valamilyen harc eredménye volt-e az, amikor - 1631-ben - az uradalom elismerte a kapásnövények dézsmamentességét a kerteken kívül a szántóföldeken is. A gabona helyére időnként vetett lencse, borsó és köles azonban mindenképpen a patakiak győzelmét jelzi. Mert először is sikerült nagy mennyiségben előállítaniuk adómentes terményeket. Emellett pedig - akarva vagy akaf ratlanul - javították földjeiket. 4. Az ipari tevékenység A földesúrhoz fúződő viszonnyal volt kapcsolatos nemcsak a mezőgazdasági, de az ipari jellegű gazdálkodás is. Jól mutatja ezt az a tény, hogy a szervezett iparűzés idején, vagyis akkor, amikor a céhek létrejöttek, legmagasabb fórumuk az uraság, illetve az uradalom volt. Az első, még a Perényiek idején megalakult céhnél, a szabókénál ugyan nincs erre vonatkozó adat; csak azt tudjuk, hogy 1555-ben pecsétet használtak.13

1

De a már meglévő céhszabályzatuk megerősítésével a kamarai igazgatás nyilván nem újszerű gyakorlatot követett. És az általános mezővárosi szokással összhangban adta ki vagy erősítette meg a Kamara a csizmadiák, a gombkötők, a kovácsok és a fazekasok céhszabályait. Valószínűleg a kamarai igazgatás idején szerveződhettek meg a vargák is, bár céhüket a városi könyv először csak 1588-ban említi.13

2 A céhek nyilván nem egy csapásra, egyetlen uradalmi intézkedésre alakultak. Későbbi időből van is adat arról, hogy már működő együttes, a csizmadiáké vagy a gombkötőké szerzett magának új szabályzatot.13

3

Valószínűleg éppen ezért volt a kamarai igazgatásnak a patakiak emlékezetében amúgy is aranykorként élő ideje egyszersmind a hivatalos céhszerveződés első nagy korszaka Sárospatakon. Az uradalom működésében személy szerint kevéssé érdekelt tisztviselők könynyebben engedtek utat a lakosság talán már régen élő önszerveződő kísérleteinek, mind maguk a földesurak. Feltűnő mindenesetre, hogy a Perényiek uraságát követő kamarai kezelés utáni időkből szabályos, vagyis céhleveles és az uraság által megerősített céhszerveződésekről nem maradtak adatok Patakon; véletlen említésekből derül ki egy-egy céh létezése. Valószínűleg hosszú időn át szervezetten