Századok – 1997

Tanulmányok - Péter Katalin: Társadalom és gazdálkodás a kora újkori Sárospatakon. A patakiak csendes ellenállása IV/809

TÁRSADALOM ÉS GAZDÁLKODÁS A KORA ÚJKORI SÁROSPATAKON 823 a 16. század végén több, ,,patiká"-nak nevezett üzlethelyiségről és a bennük lévő áruról végrendelkezett.7

9

Aztán belsővárosi volt a 16. századi sok, ,,deák"-ként meghatározott borkereskedő; másutt nem írtak akkor még össze deákokat. Később pedig ebbe az előkelő negyedbe igyekezett költözni mindenki, aki megszedte magát. így például az Új utcai csizmaboltokat fenntartó két Gabriani fivér hozzátartozója, Gabriani István is vett belsővárosi házat.8

0 Nyilván csak a Belsőváros szűk kiterjedése miatt nem jött ide mindenki, aki megengedhette volna magának, mert itt voltaképpen az urasággal lehetett egy negyedben lakni. A vár rendes bejárata a Derék utca kiszélesedésénél lévő kis térről, a házakkal egy szintről nyílt. Szemben egy házat, amit még Perényi Péter építtetett Vér Bálinttal, majd urasági raktár volt, a 17. századra valószínűleg szárazmalommá alakítottak át,8

1

és mellette kőből emeltek további urasági épületeket; „ágyúöntő ház", valamint fegyverraktár állt még a mai park helyén, ugyanazon az utcasoron, kicsit távolabb pedig kocsiszín. A templom, a vár és az urasági épületek első pillantásra jelezték a Belsőváros kiemelt státusát.8

2 A várkapun belül emelt különböző műhelyeket viszont, ahol kovácsok, lakatosok dolgoztak az uradalomnak,8

3

a Belsővárosból valószínűleg nem lehetett látni. Bejártak azonban a patakiak magába a várba is. Főként azok természetesen, akiket a munkájuk szólított oda. Mások különböző ügyeiket intézték, járandóságaikat hajtották be. A jezsuiták Sárospatakra jövetele után pedig tartottak nyilvános egyházi ünnepségeket a várudvaron is.8

4 A város lakói tehát láthatták a földesúri lakóhely gyönyörű épületegyüttesét. Sokan valószínűleg dolgoztak is rajta, amint idők folyamán mind pompásabb lett. Körülbelül az 1660-as évekig minden földesúr építtetett rajta valamint. A Perényiektől kezdett kastélyt kibővítették, emeletet húztak rá. A kertbe és a két erkélyre különleges növényeket telepítettek. Lórántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György özvegye volt az utolsó nagy építtető a 17. század folyamán. 1672-ben az egész városon végigfutó tűzvész aztán pusztította mind a Belsővárost, mind magát a várat, vagyis a Voröstornyot a mellette álló kastéllyal is. Az 1676-i urbárium szerint a lakosok sok üresen vagy romosán álló háza mellett az urasági épületek közül kettő volt „üszögében". Közben császári katonaság állomásozott itt, különböző felkelések hadai törtek be ismételten, uralkodói parancsra felrobbantották a vár erődítését, a kastély újabb tűzvész áldozata lett. 1704-ben azt jegyezték fel a várról, hogy „csak maguk a falak maradtak meg". A földesúri lakóhely szépsége azonban még romjaiban sem veszett el. Pusztán is gyönyörűnek írták le.85 A vár körüli, viszontagságos sorsú negyedben, a Belsővárosban csak egy valami nem változott egészen a 18. század elejéig, az itteni lakosok társadalmának összetétele. Még magát az uraságot is kiszorították időnként császári parancsnokok a várból, de a belsővárosi házaltba legfeljebb elszállásolhattak katonákat, vagy a tulajdonosok személyén változtattak elkobzások, az újonnan ideköltözők nem hoztak másfajta minőséget. Perényi Péter építkezései óta itt éltek az udvari emberek mellett a prédikátorok, a tanárok, valamint az előkelő patakiak. Es a Belsővárosban kapott hallatlanul értékes, 2000 forintot érő házat Debreczeni Tamás.86

Ebből lett a Borostyán szálló ma látható épülete. Vagy 1657-ben például belsővárosi lakos volt Dalmady