Századok – 1997
Tanulmányok - Kovács László: A 12. századi anonim denárok I/75
12. SZÁZADI ANONIM DÉNÁROK 81 is a 13. század első felénél korábbi időre, azaz III. Béla időszakára valószínűsíti. Tanulmányának befejezéseként ezért arra hívta fel a figyelmet, hogy „valószínűleg el kell vetnünk azt a felfogást, amely a lemezpénzeket egyik vagy másik uralkodóhoz köti, s azokat több kibocsátó vereteként kell majd kezelni".59 Később azonban megkülönböztetés nélkül fogadta el az összes brakteáta IV Béla kori voltát.6 0 Érdekes módon az óvatos Huszár Lajos, aki tevékenyen közreműködött Gedai István kezdeti álláspontjának kialakításában,6 1 a fenti véleményeket összemosta: „A magyar brakteáták (= H191-203) kicsi, egyoldalasan vert érmék, a legkésőbbi érmék, amelyeken még megjelentek a sziglák. Verési idejük bizonytalan, s csak a 12. század vége és a 13. század közepe közé határolható. Még nem lehetett egyértelműen meghatározni, hogy a Béla név ezeken a vereteken III. vagy IV Bélát jelenti-e, talán mindkettőt."62 Később viszont a fentiekkel ellentmondásosan, de Hóman Bálint és Kovács Ede állításainak ismeretében azt jegyezte meg, hogy „a 13. század érméin többé már nincsenek sziglák".6 3 Utóbbi megjegyzésének megfelelően másutt is utalt arra, hogy a sziglákat csak 11-12. századi jelenségnek tekintette,6 4 ebből viszont a szóban forgó brakteáták kibocsátásának szintén 12. századi lezárása következne.6 5 A brakteáták fellépésének kérdése tehát még nem eldöntött! Már Hóman Bálint kiindulási alapja sem volt szerencsés: leletlistájából a hatrongyosi kincset a sövényházival való azonossága miatt törölnöm kellett, maga a sövényházi kincs pedig az 1346. évi terminus post queme miatt szóba sem jöhet a H191 keltezésének kérdésében (8. ábra). Nehezebb a megmaradt kisgáji, továbbá a Hóman Bálintnál nem szerepeltetett vagy azóta előkerült kincsleletek korhatározása, hiszen többük esetében csak megmaradt és meghatározott részletükkel számolhatunk, ami pedig növeli az eredmények bizonytalanságát. A friesachi dénárokat is tartalmazó kincsek földbe rejtése már a 12. század végén megkezdődött, a zöme azonban 13. századi, s bár forgalmuk a tatái-járás idején lehanyatlott, kincsleletekben még jóval később is előfordultak.66 Gyűjtésem néhány lelete a terminus post quem adata alapján viszonylag korai is lehetne: a bánkúti és békéscsabai 1200, az I. nyáregyházi 1204, a kisgáji és a szanki 1216, a nagyőszi 1229, a II. nyáregyházi pedig 1230 után kerülhetett a földbe, s talán nem mindegyik a tatárok 1241. évi hadjárata hírére. Viszont a tatáijárás múltán, csak az 1276. évet követően ásták el az ostrovoi, s 1346 után a sövényházi kincset (8. ábra). A leletek áttekintése alapján tehát nem zárható ki az a vélemény, hogy a szóban forgó kincsek némelyikét már IV Béla uralkodását megelőzően a földbe rejtették, ami viszont a bennük is szerepelt H191 jelzetű típus III. Béla kori volta melletti érvnek számítana. Erőltetettnek tűnik ugyanis az a feltevés, hogy e brakteáták mind a 9 típusát (H191-192, 194-195, 197-201) IV Béla bocsátotta volna ki, éspedig uralkodásának első öt éve, 1235. október 14-i koronázása és az ország keleti felének a Dunát 1241. áprilisára elérő tatár lerohanása között. Ha pedig feltehető, hogy néhánj' típust mégsem IV Béla bocsátott ki, akkor a Bela rex nevet viselő H191 elődei közül csakis III. Béla érméje lehetett, s ily módon talán az sem véletlen, hogy az egyre inkább 1241 felé közelítő terminus post quemű, vegyes állományú friesachi kincsek brakteátái között — a bánkúti kincset kivéve — általában a H191 a legkevesebb példánnyal képviselt (8. ábra). Végezetül tehát a fentieket összegezve
