Századok – 1997
Közlemények - Tokody Gyula: Edmund és Harold Steinacker a német Südostforschungban III/677
686 TOKODY GYULA a nagy reformátorral. Részben ezért, főleg azonban annak alapján, hogy a szóbanforgó mintegy 400 év során a családban hagyomány lett az aktív részvétel az evangélikus egyház munkájában, Steinacker az össznémetséghez kötődés mellett a protestantizmushoz tartozást tartja családja másik legjellemzőbb vonásának. Ehhez hozzátehetünk egy harmadik, általa kevésbé figyelembe vett sajátosságot: a felmenők között nincsenek sem nemesek, sem parasztok, a krónika többnyire jegyzőket, jogász-féle embereket, köztisztviselőket, itt-ott foldbérlőket és kereskedőket említ. Városi értelmiségieket és polgárokat tehát, akik szűkebb környezetükben fontos pozíciókat töltöttek be, feltételezhetően érdekelve voltak a polgárosodás német földön is hosszan elhúzódó folyamatában, és minden bizonynyal — lehetőségeikhez mérten — elő is segítették azt. A jelek szerint a helyi vezető réteghez, városuk elitjéhez tartoztak, de a hatalom csúcsaira nem jutottak fel, tényleges irányító szerepet nem töltöttek be. Edmund Steinacker genealógiai kutatása már annak alapján is a német délkelet-kutatás előzményeihez sorolható lenne, hogy olyan családra vonatkozik, amelynek több tagja a 19. és a 20. század folyamán magyar, osztrák és német szempontból egyaránt figyelemre érdemes politikai, tudományos és kulturális tevékenységet folytatott. De a kutatás historiográfiai értékét emelte, hogy abba 1918 után a család történész kutatói is — főleg Edmund Steinacker fiai és unokája, Harold, Roland és Ruprecht Steinacker — bekapcsolódtak, s több idevágó írást publikáltak.19 Edmund Steinacker másik, az előbbinél jelentősebb írása, a magyarországi német mozgalom történetét is tartalmazó memoárja, a délkelet-kutatás szerves alkotórészét képezi, nem csupán annak egyik előfutárát jelenti. Mindmáig értékes történeti forrásmunkáról van ugyanis szó, amelyre mind a német, mind a magyar nyelvű szakirodalom rendszeresen hivatkozik, s amely tartós hatást gyakorolt a magyarországi német mozgalom történetének az interpretálására. Az előszó szerint a memoár „nagyrészt azokra a korabeli feljegyzésekre épül, amelyeket az évtizedek folyamán Edmund Steinacker készített". A kiadók kerülték a változtatásokat, egyes szövegrészeket lerövidítettek, itt-ott lábjegyzetekkel látták el a munkát, s minimális mértékben stilisztikai javításokat hajtottak végre rajta. A memoár összeállításában és kiadásában vezető szerepet vállalt Edmund Steinacker két fia, a pozsonyi teológusprofesszor Roland és a történelemtudós Harold Steinacker. Az 1919-29 közötti évtizedet tárgyaló utolsó fejezetet ők írták, s nagy valószínűséggel kisebb-nagyobb mértékben az ő művük a korábbi fejezetek végső formába öntése is. De Edmund Steinacker szerzősége nem vitatható el, a változtatások mértéke nem lehetett nagy: a fejezetek színvonala és információgazdagsága egyenetlen. A legtartalmasabb — és messze leghosszabb — fejezet a magyarországi német mozgalom 1914 előtti történetéről szóló, amely első változatban az 1920-as években a Rudolf Brandsch által Romániában kiadott „német politikai füzetekben" jelent meg.20 A részletes elemzéstől és tartalmi ismertetéstől el kell tekintenünk, hiszen az a mozgalom egész dualizmuskori történetének a tárgyalását is megkívánná. Edmund Steinacker politikai nézeteinek vizsgálatával — e tanulmány tulajdonképpeni témájával — összefüggésben viszont ismét utalnunk kell arra, hogy a
