Századok – 1997

Tanulmányok - Szalay Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula gróf pályájának első szakasza (1860–1904) III/623

IFJ. ANDRÁSSY GYULA PÁLYÁJÁNAK ELSŐ SZAKASZA 627 az apa gondolta úgy, hogy fiának úgy sem nyílik kilátás ezek után az ellenfele vezetése alatt álló diplomáciai apparátusban, netán a magyar politikában elfoglalt pozícióját kívánta-e erősíteni fiának a magyar belpolitikába való bevonásával, azt nem tudjuk. Valószínűleg mindhárom motívum szerepet játszhatott az idősebb Andrássy döntésében. Mindenesetre röviddel a külügyi szolgálat elhagyása után, 1886 novemberében Andrássyt — akinek főrendiházi tagsága az időközben végrehajtott főrendiházi reform következtében megszűnt — beválasztották a magyar országgyűlés képviselőházába. Természetesen a kormányzó Szabadelvű Párt tagjaként. Mandátumát egy korábban függetlenségi párti kerületben, Csikszentmártonban szerezte meg, amelynek képviselője, Imreh Aurél, adósságai miatt váratlanul öngyilkos lett.1

4

Különös módon későbbi nagy ellenfelét, Tisza Istvánt egy nappal utána választották képviselővé Vízaknán. Mindkét fiatal politikust azonos módon, egy elhalt képviselő kerületében hirtelen, ellenjelölt nélkül megtartott, egyhangú pótválasztáson juttatták be a Házba,1

5

ami mögött nyilván a két politikus-apa tudatos akcióját kell keresnünk. Nyilván meg kívánták erősíteni a Szabadelvű Párt sorait a két tehetséges, nagytudású, és a Szabadelvű Párthoz — sokakkal ellentétben — nem egzisztenciális előnyök kedvéért, hanem szilárd meggyőződésből és családi hagyományból kötődő pályakezdő politikussal, egyszersmind pedig elkerülni azt, hogy az országos választásokat jellemző korteshadjáratban a Szabadelvű Párt két legnagyobb nevének örökösei ki legyenek téve a választási harc szokásos viszontagságainak, netán a bukásnak. Azt, hogy Andrássy a csikszentmártoni mandátumot kapta, az Andrássy-család csikvármegyei eredetével magyarázhatjuk. A függetlenségi pártot mindenesetre nyilván nem hagyta közömbösen a kerület sorsa, mert ellenjelöltet is tervezett állítani, méghozzá nem kisebb politikus, mint a párt köztiszteletben álló vezére, Eötvös Károly személyében.1

6

A jelölés azután — nem tudjuk miért — meghiúsult, talán ez magyarázza, hogy Eötvös Károly kezdettől rendkívül ellenséges hangot ütött meg az iíjú Andrássyval szemben. Amikor Andrássy a magyar belpolitikába bekapcsolódott, akkor nem egyszerűen egy nagy történelmi név örököseként, és egy már kiérdemesült, de hatalmas tekintéllyel rendelkező, és időnként az aktív politikába is bekapcsolódó politikus fiaként jelent meg annak színpadán, hanem egyszersmind úgy is, mint egy erős pozíciókkal rendelkező „klán" egyik tagja. A nagy Andrássyn kívül ugyanis, aki a képviselőházi harcoktól távolmaradva, ekkor már csak a főrendiház tagjaként fejtett ki közéleti tevékenységet, a család többi tagjai is politizáltak. így mindenekelőtt Andrássy bátyja, és későbbi feleségének férje, Tivadar gróf is, (1857-1905) aki sokáig a képviselőház alelnöke is volt. Tivadar azonban — jóllehet öccsénél korábban kapcsolódott be a közéletbe — sohasem vált öccséhez hasonló jelentőségű politikai egyéniséggé. Általában szellemi képességeit is kevesebbre tartották, és úgy tűnik, hiányzott belőle a politika iránti intenzív érdeklődés. Jobban lekötötte az utazgatás, a műgyűjtés és a festés szenvedélye, amelyek kedvéért egyébként a politikán kívül családját is meglehetősen elhanyagolta. Gróf Andrássy Manó (1821-1891), Andrássy nagybátyja, majd fia, Andrássy Géza (1856-1936) a felvidéki Rozsnyó képviseletében szintén a képviselőház tagjai voltak, míg másik nagybátyja, Andrássy Aladár (1827-1903) a főrendiházé, az ő fia, Sándor pedig (1863-