Századok – 1997
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck; Andrássy és a balkáni válság 1875–1877-ben III/557
BISMARCK, ANDRÁSSY ÉS A BALKÁNI VÁLSÁG 1875-1877-BEN 587 szemben számít Németország támogatására.19 9 Miután Stolbergtől megtudta, hogy Bismarck varzini birtokára váija Münch bárót, nem minden alap nélkül reménykedett, hogy az oroszokkal megkezdett alkudozás során Németországban megfelelő hátvédet talál. Időközben azonban az oroszok sem tétlenkedtek. Werder német katonai attasé a cár megbízásából újra sürgette a választ a Varsóban feltett kérdésekre,200 majd október elején azt táviratozta, hogy a cár arra számít, hogy ha háborúra kerül sor Ausztriával, a német császár számára az 1870-es orosz magatartás lesz majd a mértékadó.20 1 Oroszországnak valójában nem állt szándékában háborút indítani a Monarchia ellen, és igazából attól sem tartott, hogy a Monarchia oldalba támadja majd Törökország ellen felvonuló seregeit. Az ideális megoldás azonban az lett volna számára, ha Németország az 1870-es orosz minta szerint sakkban tartja a Monarchiát, és ezzel lehetővé teszi számára, hogy, ugyancsak az 1870-es analógia szerint, egyedül, minden külső beavatkozás nélkül rendezhesse a számlát Törökországgal. A német elkötelezettség arra is szolgálhatott, hogy ha mégis tárgyalásokba bocsátkozik a Monarchiával, ahogy azt a Szumarokov-misszióval meg is tette, erősebb pozícióba kerüljön, és maga szabja meg ellenszolgáltatásainak határait. A cárhoz intézett levélnek azon kitétele, hogy a német magatartást az 1864-1871 közötti emlékek vezetik, „bármi is következzék", az oroszokat kétségkívül feljogosította ezekre a kalkulációkra. Hohenlohe feljegyzései betekintést nyújtanak abba, hogy Bismarckot ezekben a napokban milyen gondok foglalkoztatták. Szeptember 29-én, kissé szabadjára engedve fantáziáját, mert hiszen két héttel korábban még a Monarchia elleni közös angol-orosz háború lehetőségét említette,202 arról beszélt a párizsi nagykövetnek, hogy Anglia és Oroszország konfliktusba kerülhet egymással. Mint mondta, Németország számára ebből semmi hátrány nem származna, ezért nyugodtan szemlélhetné a fejleményeket. Nem így, ha Oroszország és Ausztria háborúzna egymással, mert ha Németország semleges maradna, a vesztes azt soha nem bocsátaná meg. Az esetleges háború következményeit latolgatva azt is kijelentette, hogy a Monarchia megsemmisülése semmi előnnyel nem járna Németországra nézve, mert az osztrákokat ugyan annektálhatná, de nem tudná, hogy mit kezdjen a szlávokkal és a magyarokkal; Ausztriával különben is sakkban tarthatja Oroszországot.20 3 Ezek a kijelentések végeredményben ugyanazon gondolatkörben mozogtak, mint ami az oroszokat a Werder-távirat provokálására ösztönözték, a kancellár mégis, amikor kézhez kapta a sürgönyt, meglepődött, vagy legalábbis meglepetést színlelt. Nem akarta megérteni az önmagában nagyon is logikus gondolatmenetet, azt pedig még kevésbé volt hajlandó akár csak önmaga előtt is beismerni, hogy a „bármi is következzék" kitétellel még tápot is adott az orosz reményeknek. Egyszerűen Gorcsakov csapdájának minősítette az egészet, és alaposan elmarasztalta az orosz kancellár szócsövének szerepére vállalkozó német katonai attasét. Ha nemmel válaszolunk, írta még október 2-án Bülownak, azt Gorcsakov a cárnál Németország ellen használja fel, ha igennel, azzal Bécsben él vissza, a legjobb tehát, ha az indiszkrét kérdést egyszerűen válasz nélkül hagyják.20 4 A fiának még aznap lediktált levélben ehhez egyebek mellett azt fűzte még hozzá, hogy az Oroszország és az Ausztria közötti háború Németország szem-
