Századok – 1997

Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck; Andrássy és a balkáni válság 1875–1877-ben III/557

576 DIÓSZEGI ISTVÁN szont azt Albrecht főherceg érdemének tudta be.12

7

Ez utóbbi információ, amint azt újabban Franz Josef Kos kimutatta, annyiban állja meg a helyét, hogy a cárt 1876 júniusában Emsben meglátogató főherceg bizonyos részleteket tisztázott,128 de a találkozó maga még a berlini összejövetelre vezethető vissza. Andrássy amikor május 10-én a cár előtt a három hatalom összefogásának szükségességét hangsúlyozta, azt a választ kapta, hogy mindenekelőtt nekik kettőjüknek (vagyis Oroszországnak és a Monarchiának) kell megegyezniök.12

9

II. Sándor a beszélgetés során meg is mondta, hogy Emsből történő visszautazása során találkozni óhajt Ferenc Józseffel.13

0

Az orosz kezdeményezés nem vitatható, mint ahogy az sem, hogy Andrássy, aki a Berlinben elért eredménnyel várakozáson felül elégedett volt13

1

szívesen belement az újabb eszmecserébe. Július elején jócskán volt még nézetkülönbség a Monarchia és Oroszország között, de Andrássy a reichstadti utazást megelőző napon úgy nyilatkozott, hogy néhány óra elegendő lesz a függő kérdések tisztázására.13

2

Mindez arra vall, hogy II. Sándorhoz hasonlóan ő is úgy látta, hogy a Monarchiának mindenekelőtt Oroszországgal kell megegyeznie. A németek előtt mégis olyan benyomást igyekezett kelteni, mintha nehezére esnék Reichstadtba utaznia. Aznap, amikor vonatra szállt, azt mondta Waecker-Gotter pesti német főkonzulnak, hogy elege van már ebből az öregúrból (azaz Gorcsakovból), aki minden huszonnégy órában új javaslattal áll elő, de másnap már nem is emlékszik arra, hogy mit indítványozott. Ezideig, mint mondta, legalább a cárnál érvényesíteni tudta szempontjait, de Gorcsákov miatt ez tisztára sziszifuszi munka.13

3

A reichstadti megállapodás a két hatalom titka maradt, és Gorcsákov kérésére azt Bismarckkal sem közölték. Schweinitz úgy tudta, hogy Andrássy ennek ellenére levélben informálta a német kancellárt és ezáltal előnyösebb helyzetbe került,134

de a dokumentumok nem igazolják ezt a feltételezést. A német külügyminisztérium tájékoztatására szánt, július 9-én Károlyinak küldött utasításban csupán annyi állt, hogy Reichstadtban a be nem avatkozás elvében állapodtak meg,13

5

és ez semmivel sem volt több, mint amit Konstantinápolyban,13

6

Londonban,13

7

Párizsban és Rómában13

8

is megtudhattak. Andrássy a bécsi német ügyvivővel július 11-én folytatott beszélgetése során sem árult el semmit a titkos megállapodásról. Jóllehet azzal kezdte a Dönhoff jelentésének teijedelméből megítélhetően órákig tartó beszélgetést, hogy olyanokat mond majd el, amiket más hatalmak képviselőinek nem hozott tudomására, de az ügyvivőnek alighanem csalódást okozott. Erdembeli közlés csupán annyi volt, hogy a Monarchia másképp értelmezi a be nem avatkozás elvét, mint Oroszország, és hogy török győzelem esetén a status quót fenn kívánják tartani, de egyébként mondanivalója Gorcsákov eláztatása körül forgott. Hogy az orosz kancellár kettős politikát folytat és minden ötödik nap megváltoztatja álláspontját, hogy politikáját az a személyes indíték vezeti, hogy sikeresen fejezze be pályafutását, és ha most meg is állapodtak vele, nem tudni, hogy a „hazafias erők" befolyására nem áll majd elő újabb tervezetekkel.139

Andrássy végül csak szeptember 13-án árulta el Stolbergnek, hogy a Balkán jövőjét illetően miben egyezett meg Gorcsakowal, akkor, amikor az orosz kancellár a „hazafias erők" nyomására valóban megváltoztatta politikáját. Bevallotta, hogy a titkolózás miatt mindvégig rossz volt a lelkiismerete,