Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Egon Bahr: Zu meiner Zeit (Ism.: Szabó Zsolt) II/553

556 TÖRTÉNETI IRODALOM Bahr legfőbb vádpontját, miszerint decemberi memorandumát Wehner nem nyújtotta át Brandt kancellárnak, Heinrich Pothoff német történész a Bahr-emlékirat megjelenése után határozottan cáfolta a Der Spiegelben közölt cikkében. A kancellár és a frakcióvezető megromlott viszonya ellenére Wehner Brandt tudomásával és jóváhagyásával használta azt a csatornát, amely közvetlenül az NDK első emberével teremtett összeköttetést. Bahr ekkorra mellékvágányra került és csak statiszta szerepet játszott a német-német színpadon. Bahr részletesen ír Brandt 1974-es lemondásának közvetlen okáról: a kancellár közelében dolgozó Guillaume NDK javára folytatott hírszerző tevékenységéről. A visszalépés egyéb lehetséges okaira (az országot sújtó gazdasági válság, a munkanélküliség problémája) nem tér ki. Az új kancellár, Helmut Schmidt is igényt tartott a volt államtitkár munkájára, s Bahr az új kabinetben a gazdasági kapcsolatok minisztere lett. De ez a munkakör éppúgy nem volt testre szabott számára, mint a szövetségi ügyvivő posztja, ahol a párt és a kormány között kellett közvetítenie. Bahr csak 1980-ban térhetett vissza a külpolitikához, amikor a német parlament leszerelési albizottságának vezetőjévé választották. Ezzel egyidejűleg tagja lett a nemzetközi béke és biztonság kérdésével foglalkozó Palme-bizottságnak. Ezekben az években enyhe változás történt elképzelésében: a nemzeti kérdés helyett a biztonság, a megváltozott nemzetközi helyzet miatt pedig az enyhülés katonai oldala került előtérbe. Mivel az atomkorszakban a háborű magában hordozza a kölcsönös pusztulás veszélyét, a biztonságot csak az ellenféllel együtt lehet biztosítani. Szerinte nem az elrettentés ideológiája, hanem a fegyverek elrettentő ereje akadályozza meg a háború kitörést. A kölcsönös biztonság megköveteli a fegyverkezés minőségi és mennyiségi leállítását, majd azok csökkentését, ezért Európában első lépésként meg kell kezdeni az atomfegyverek kivonását azokból az országokból, amelyek nem rendelkeznek fölöttük. Meg kell teremteni a hagyományos fegyverek egyensúlyát a NATO és a Varsói Szerződés között. A Palme-bizottság 1982-es jelentésében fontos szerepet kaptak Bahr gondolatai az atomfegyvermentes övezetek létrehozásáról, az egyoldalú és kölcsönös leszerelési megállapodásokról és az azok végrehajtását felügyelő ellenőrző bizottságok felállításáról. A közös biztonság elmélete később nagy hatással volt az új SZKP főtitkár, Mihail Gorbacsov biztonságpolitikai elgondolásaira. Másrészt az SPD — immár ellenzéki pártként — erről a kérdésről párbeszédet kezdeményezett az NSZEP-vel. Ennek eredménye egy vitairat lett, amely a békét és biztonságot legfőbb értékként és közös érdekként definiálta. Ezen kívül a pártállam — legalábbis szóban — elkötelezte magát a politikai vita kultúrájának a fejlesztése mellett. Ez a vitairat hivatkozásul szolgált a gyarapodó ellenzéki csoportosulások számára, akik nyíltan próbára tették a rendszer reform- és fejlődőképességét. Az új keleti politika mindenesetre szem előtt tartotta azt a feltevését, hogy a rendszer megváltoztatása csak a hatalmon lévők hozzájárulásával történhet; 1953, 1956 és 1968 tanulságául az óvatos, ellenőrzött átalakulást tekintette az egyetlen járható útnak. Bahr elismeri, hogy ebben a tekintetben mind a szociáldemokraták, mind a kormányzó pártok jelentősen alábecsülték az ellenzék erejét és az alulról jövő demokratikus változtatás lehetőségét. A reformokat mereven elutasító NDK gyors összeomlásával és az egyesülés közeli lehetőségével sem számoltak. Bahr és több más politikus is a német egységet csak az új európai és biztonsági békerendszer keretében vélte megvalósíthatónak. A történelem azonban keresztülhúzta ezeket a számításokat. Bahr méltatja Kohl és Genscher érdemeit a német újraegyesítés gyors véghezvitelében, de szerinte a szociáldemokrata gondolatok is jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a meggyengített ideológiai struktúra és a vezetők gondolkodásmódjában végbement változás miatt a fordulatot a lehető legkisebb áldozattal sikerült végrehajtani. A keleti politika egykori tervezője — eredeti gondolataihoz híven — ma az összeurópai biztonsági rendszer problémájával foglalkozik. Könyve izgalmas számadás eddigi tevékenységéről és a szépen gyarapodó német történeti memoárirodalom értékes darabja. Szabó Zsolt