Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Pécs ezer éve. Szemelvények és források a város történetéből (1009–1962) (Ism.: Font Márta) II/537

TÖRTÉNETI IRODALOM PÉCS EZER ÉVE Szemelvények és források a város történetéből (1009-1962) Főszerk.: Márfi Attila Történelmi olvasókönyv. Pécs története Alapítvány, Pécs, 199G. 378 o. Pécs legpatinásabb régi városaink egyike, ezért talán meglepő, hogy történetéről — a sokszor ismételt általánosságokon kívül — igen keveset tudunk. Erre a felismerésre jutva hozta létre Pécs város önkormányzata 1992-ben a Pécs Története Alapítványt, hogy a várostörténeti kutatásokat intenzívebbé tegye és támogassa. Az Alapítvány által finanszírozott első kötet, a Pécs egykor és ma c. fotóalbum, a figyelemfelkeltést szolgálta. A második, a Tanulmányok Pécs történetéből 1. címet viseli, jelezve a hagyományteremtés szándékát. (Ez a kötet az első várostörténeti konferencia előadásait tartalmazza, és a város demográfiai viszonyainak változását mutatja be. Készülőben van a sorozat második darabja, amely a már lezajlott konferenciák anyagából válogat.) 1997 januárjában megjelent, Tanulmányok Pécs történetéből II. címen. A most ismertetésre kerülő kiadvány, a Pécs ezer éve, immár a Pécs Története Alapítvány támogatásában napvilágot látott harmadik kötet. A forráskiadvány szemelvényeit azok a kutatók válogatták, akik a lassan hagyománnyá váló konferenciákon pécsi vonatkozású kutatásaik újabb eredményeiről számoltak be. A középkori részt 1382-ig a pécsi születésű Koszta László, a JATE oktatója, az 1382-1526 közötti időszak forrásait a főszerkesztő Márfi Attila és Nagy Imre Gábor szerkesztő (mindketten a Baranya Megyei Levéltár munkatársai) gondozták. A török hódoltság kora (1526-1686) forrásaiból Szita László (Baranya Megyei Levéltár) és Vass Előd (Országos Levéltár) válogattak. A török alóli felszabadulás után újraéledő város történetébe (1686-1867) Móró Mária Anna (JPTE Központi Könyvtár) és Odor Imre (Baranya Megyei Levéltár) segítségével tekinthetünk be. A dualizmus korának és'az első világháború időszakának (1867-1921) anyagából Márfi Attila, Nagy Imre Gábor és Révész Mária (Pécs alpolgármestere) összeállításában informálódhatunk. A szöveggyűjteményt az 1921-1945 és az 1945-1962 közötti időszak forrásait tartalmazó fejezetek zárják. Az előbbi Révész Mária, Huszár Zoltán és Vonyó József, az utóbbi pedig Hajdú Imre és Vörös Huba (mindketten Baranya Megyei Levéltár) közreműködésével készült. A mutatókat Horváth Eszter (Baranya Megyei Könyvtár) állította össze, aki a bibliográfiai adatbázis gondozója. A források korszakokra tagolása általában megegyezik az országos történet szakaszokra bontásával. Ez többnyire el is fogadható. Bizonyos esetekben indokolt lett volna másképp csoportosítani: inkább a város életének nevezetes határpontjai mellett kellett volna dönteni, ott, ahol a kettő eltér egymástól. Az egyik ilyen lehetőség pl. 1526 helyett az 1543. évi korszakhatár lehetett volna, hiszen Pécs csak ekkor került török uralom alá. Hasonló lehetőséget kínált az 1780. esztendő, amikor Pécs a szabad királyi város rangjára emelkedett. Eszerint jártak el a szerkesztők a kezdőévszám kiválasztásakor: az államalapítás helyett a pécsi püspökség megszervezésével (1009) indították a kötetet. A kiválasztott dokumentumok száma a szerkesztők törekvéseit dicséri, hogy tudniillik nem engedtek az idővel egyre szaporodó forrásanyag csábításának, és arányosítani igyekeztek: az I. fejezet 22 iratot tartalmaz, a II. 6-ot, a III. 32-t, a IV 37-et, az V-VII. fejezetek egyaránt 23-at. Egyedül a második fejezet „lóg ki a sorból" a maga 6 szemelvényével. Az aránytalanság mégsem a szerkesztők hibája. Sőt! Márfi Attila és Nagy Imre Gábor dicséretesen magukra vállalták egy hézag kitöltését, noha egyikük sem kutatója a kornak. A „beugrásra" azért volt szükség, mert a nevezett korszak pécsi forrásaival valóban nem foglalkozik senki! A kötet szerzőgárdájának érdeme, hogy számos, eddig publikálatlan forrást, ill. forrásrészietet közölnek. Első közlésként megjelent anyag zömében inkább a kötet második felét jellemzi, de a korai oklevelek nyomtatásban újraközlése sem fölösleges: hosszas utánajárástól menti meg az érdeklődőket, hiszen az okmánytárak nem tematikus csoportosításban tartalmazzák az okleveleket. A már publikált anyagnak pedig éppen fontossága miatt kellett helyet kapnia a kötetben, mint pl. az Istvánffy Miklós krónikájából vett részlet Pécs 1543. évi elestéről, vagy az 1780. évi privilégiumlevél. Végül is egy tartalmát, információanyagát tekintve impozáns gyűjteményt vehet kezébe az olvasó, amelynek használatát névmutató, fogalomgyűjtemény, a forrásokhoz fűzött jegyzetappa-