Századok – 1997
Tanulmányok - Tóth Endre: István és Gizella miseruhája I/3
ISTVÁN ÉS GIZELLA MISERUHÁJA , 53 85 „Aspidem dixit mortem basiliscum peccatum leonem Antichristum, draconem diabolum": Sevillai Izidor, Questiones in Genesis 5, 8., PL 83, col. 221. 86 419-519 között, II. Péter érseksége alatt készült. Giuseppe Bovini: Ravenna. Firenze 1957, 66-68, 87 A képtípushoz a hasonló megoldásokat lásd: Buddensieg: Die Basler Altartafel 135-145. 88 Györffy: István király 353-354 89 Zsoldos Attila: Aetas 1993, 5. 90 Czobor 1900, 108. 91 Bernhard Bischoff: Paläographie des römischen Altertums und abenländischen Mittelalters, Berlin 1979, 212. 92 Bernivardus presul candelabrum hoc puerum suum primo huius artis flore non auro non argento et tarnen ut cernis conflare iubebat, Peter Lasko: Ars sacra 800-1200, 280, 3. jegyzet, 108. kép. 93 A későantik és a koraközépkori apostolfelsorolások és felhasználásuk az ábrázolásoknál: Renate Pillinger: Der Apostel Andreas. Ein Heiliger von Ost und West im Bild der frühen Kirche, SB 612. Bd. Wien, 1994. 94 Cod. Orleans, Bibl. Monac. Ms. 196 (173), fol. 68-70; Berhard Opfermann: Die liturgische Herrscherakklamationen des Mittelalters 1953, 108. 95 A mennyei várost jellemzik a tornyok, amelyekben a szentek laknak, vö. Günther Bandmann: Die vorgotische Kirche als Himmelstadt, FMSt 6, 1972, 89. 96 H. U. von Schönebeck: Der Mailänder Sarkophag und seine Nachfolge, Römische Mitteilungen 1936. 97 Tóth Melinda: Árpád-kori falfestészet, Budapest, 1974, 69. 98 Andreas Alföldi: Die monarchische Representation im römischen Kaiserreiche, Darmstadt 1970, 252. Bruno Reudenbach: Säule und Apostel, FMSt 14, 1980, 310. 99 Chalierès (Svájc, Berni Jura), templom apszisfreskói (Par Hans Reinhardt: Des peintures murales de l'école de Reichenau à Chalières dans le Jura bernois, Zt. für schweizerische Archaeologie und Kunstgeschichte 1, 1939, 204-210) a 11. század közepe elé keltezhetők (Julius Baum: Frühmittelalterliche Denkmäler der Schweiz und ihrer Nachbarländer, Bern 1943, 41, 53): az apostolok a jelzésszerű árkádsorban párosával, beszélgetés közben, állva jelennek meg (12. sz.: Xavier Barrai i Altét - Francois Avril - Danielle Gaborit-Chopin: Romanische Kunst, Bd. I. München 1983, 36. 100 J. Hecht: Der romanische Kirchenbau des Bodenseegebietes, I. Basel 1928, 161.; Baum i. m. 54. 101 Wolfgang Erdmann: Die ehemalige Stiftskirche St. Peter und Paul in Reichenau-Niederzell. Zum Stand der Untersuchung Ende 1973,535-537, in: Die Abtei Reichenau. Neue Beiträge zur Geschichte und Kultur des Inselkloster (Hrsg. Helmut Maurer, Sigmaringen 1974). 102 Otto Demus: Romanische Wandmalerei München 1968, 179. 103 Például a lorschi evangeliarium hármas tagolású könyvtáblái, az aacheni palotaműhely készítményei a 9. századból, London, Victoria and Albert Museum, John Beckwith: Die Kunst des frühen Mittelalters, Berlin 1967. = Wolfgang Braunfels: Die Welt der Karolinger und ihre Kunst, München 1968, 289; Pál apostolt ábrázoló íves záródású oszlopok között, 10. század végi elefántcsont faragvány (Cluny Múzeum,): Berward von Hildesheim II. 194, nr. IV 37. 104 Szent Márk miniaturája, 9. századi aacheni evangeliarium miniatúráján, London, British Museum, Beckwith: i. m. 32. 105 Legjellegzetesebb példái a madridi Theodosius-missorium a három császár ábrázolással a 4. század végéről (Age of Spirituality, (ed. Kurt Weitzmann: New York 1979, 75) és a ravennai San Apollinare in Nuovo (eredetileg és a mozaik készítésének idején még San Martino) Palatium feliratú mozaikja, amelyből a bizánci korban a létesítő Nagy Theoderiknek és kíséretének a képét „kirestaurálták". 106 Peter Lasko: Ars sacra 71. kép, 930 körül, Stiftskirche: Krisztus az apostolokkal, négyes árkádban. 107 Peter Lasko:, Ars sacra 72. kép: 930 körül. 108 Schramm: Die deutschen Kaiser Nr. 113., 366. kép; Victor H. Elbern, Zum Verständnis und zur Datierung der Aachener Elfenbeinsitula, in: Das erste Jahrtausend, II. Düsseldorf 1964, 1068-1079.; Peter K. Klein: Aachener Kunstbl. 56-57, 1988-1989, 48, 133. jegyzet. 109 Schramm - Mütherich 1962, Kat. nr. 105; Bernward von Hildesheim und das Zeitalter der Ottonen, Hildesheim, 1993, Bd. II., 77, nr. II 31.
