Századok – 1997

Figyelő - Richly Gábor: Zsdanov másik arca. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság Finnországban II/489

A SZÖVETSÉGES ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG FINNORSZÁGBAN 495 Office is kifejezte nemtetszését, Paasikivi végül közölte a bírákkal a börtönbüntetések Zsdanov által meghatározott minimális mértékét. És az ismét összeülő független bírói testület ennek megfelelően döntött, tíztől két évig teijedő börtönbüntetéseket szabva ki a finn alkotmány és közfelfogás szerint ártatlan politikusokra. Az érem másik oldala: az ítéletek nemzetközi összehasonlításban feltűnően alacsonyak, s később csökkentették őket. Több kiemelkedő szerepű háborús politikust egyáltalán nem helyeztek vád alá. A SZEB még egy esetben igyekezett nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra. A Finnország esetleges szovjet megszállásával számoló katonai vezetés a háború végén titokban hozzákezdett egy földalatti ellenállási hálózat kiépítéséhez. A kezdeményezés azonban a baloldali erők tudomására jutott, s a kormány 1945 májusában különleges vizsgálóbizottságot nevezett ki két vezető kommunista politikus irányításával, akik a választások óta már az államvédelmi testületeket (Valpo és Turvallisuuspoliisi) is kézben tartották. A kommunisták az ún. fegyverrejtegetési ügyet a „reakcióval" való leszámolásra, a hadsereg megtisztítására akarták felhasználni, ami utcai demonstrációkkal kísért, példátlan nagyságrendű persorozathoz vezetett. 1947 januárjában közel 1500 ítéletet hoztak, amit később továbbiak követtek. A SZEB tanácsokkal segítette a nyomozást, és folyamatos nyomásgyakorlása is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a kormány nem mert lépéseket tenni a hadsereg lefejezésének megakadályozására, az eljárás során elkövetett törvénytelenségek kivizsgáltatására. Nevakivi könyvének a finn olvasók számára legérdekesebb részei alighanem a finn kommunisták és Zsdanov viszonyát tárgyaló oldalak. Ezt a sokáig csak egyes részleteiben ismert és sokat vitatott témát Zsdanov levéltári anyagai igen jól megvilágítják. Nevakivi a SZU Finnországgal kapcsolatos magatartása, és így a finn történelem további alakulása szempontjából alapvető fontosságúnak látja a finn kommunista mozgalom gyengeségét. A háború idején Finnországban se ellenállás, se népfront nem volt, így a politikai ismeretlenségből előlépő, többségében gyenge képességű és politikailag gyakorlatlan kommunisták novemberben alakított pártja semmiképpen nem jelentett a kelet-európai országok kommunistáiéhoz mérhető erőt. A kommunista irányvonal újdonsült vezetői, többek között Hertta Kuusinen (a szovjet emigrációban rekedt legjelentősebb finn kommunista, Otto Ville Kuusinen leánya), élettársa Yrjö Leino, valamint Aimo Aaltonen, Ville Pessi és Tyyne Tuominen kezdetben nemcsak hazájukban, hanem a szovjet vezetés számára is ismeretlenek voltak, ami tovább nehezítette helyzetüket. Zsdanov szerepét viszont jelentősen megnövelte, hogy a finn kommunisták politikai aktivitásukra vonatkozó tétova elképzeléseiket a kivitelezés előtt rendre véleményeztették vele, s szinte minden esetben megfogadták tanácsait, utasításait. Közismert, hogy Sztálin a háború végső szakaszában, illetve az azt követő időszakban szövetségeseire való tekintettel még óvatosabb politikát folytatott a felszabadított országokban, s ennek megfelelően a szovjet vezetésű Ellenőrző Bizottságok sok esetben inkább fékezték, mintsem bátorították a forradalom azonnali exportálásában reménykedő helyi kommunistákat. Ez jellemző Finnország esetében is, ahol Zsdanov 1946 tavaszáig rendre lefújta a Finn KP terveit, így többek között a németek kiűzésére szervezendő kommunista önkéntes-egységek felállítását, az ál-