Századok – 1997
Tanulmányok - Tóth Endre: István és Gizella miseruhája I/3
4 TÓTH ENDRE hogy a rajz nem adja vissza eredeti szépségét. Mégis, ez, a pápának ajándékozott miseruha egyszerűbb díszítése miatt a koronázási palástot, a románkori iparművészetnek ezt, a vitathatatlanul egyik legpompásabb, a maga nemében egyedülálló alkotását meg sem közelíti. A koronázási palástról a 18. század közepén rajzos ismertetés jelent meg5 . Sem szakszerű leírására, sem művészettörténeti vizsgálatára sokáig nem került sor, legfeljebb rövid véleményt mondtak róla6 . Ennek oka az lehetett, hogy a koronával szemben kevéssé volt problematikus. A korona összetettsége és a kialakulásának a története jelent megoldandó feladatot; ezzel szemben a palást egységes tárgy. A dedikáció miatt készítési idejének meghatározása nem volt kétséges. Ez pedig azzal a következménnyel járt, hogy a miseruha tervezőjének eredetét (műveltségét), képeinek stíluskapcsolatait alig vizsgálták, azaz a miseruha művészettörténeti feldolgozása, helyének megállapítása a 11. századi művészetben hiányzik. Készítési ideje —az 1031. év —, mivel közel állt a magyar-német háborúhoz (1030) és Imre herceg halálához (1031), keletkezését ehhez a két eseményhez vonta anélkül, hogy a keltezést és a történeti események időrendjét pontosan összevetették volna. Az érdeklődés az ikonográfiái program, az ábrázolások értelmezése körül bontakozott ki. Méltán, hiszen a palást nagyszabású képegyütteséhez fogható, összetett ábrázolás (61 alak, 52 kis mellkép, továbbá 24 nagyobb és több kisebb madár és négylábű állatot hímeztek rá) nem maradt fenn a magyar román korból. A monumentális síkművészetek produkáltak hasonló emlékeket, ám a templomok belső terét követően tagolt és nem egyetlen, összefüggő síkban. A képegyüttes értelmezése csupán néhány mondatos megállapításokra szorítkozott: a csoportok a mennyei Jeruzsálemet ábrázolják. Az ikonográfiái programot elsőként az autopszia hiányának korlátai közé szorítva Kovács Éva vizsgálta7 : a Szent Ambrusnak tulajdonított himnusz, a Te Deum laudamus ábrázolására gondolt. Horváth János a leoninusban írt értelmező feliratokból kiindulva egy Pseudo-Augustinus-i beszéd alapján pedig Credo-ábrázolást vélt felfedezni a képekben8 . 1973-ben a palást ikonográfiájával, 1988-ban a keletkezésének körülményeivel foglalkoztam: sem Kovács Éva, sem Horváth János következtetéseit nem tudtam elfogadni, lényegében a saját maguk által kifejtett cáfolatok miatt9 . A sokalakos, a mennyei hierarchiát, a szentek közösségét megjelenítő képegyüttes szerkezetének eredetét a Mindenszentek litániájában találtam meg. Noha a litániát nem a kompozíció témájaként, hanem a szerkesztést meghatározó szövegként interpretáltam, véleményemet a palást programjaként idézték1 0 . A Te Deum ábrázolást cáfoló érveim viszont válasz nélkül maradtak. 1988-ban a miseruha készítését és adományozását I. István harmincadik uralkodói jubileumának ünneplésében kerestem1 1 . Ugyenebben az évben megjelent tanulmányában Kovács Éva fenntartva a Te Deum ábrázolást, a casula készítését Krisztus nyilvános működése kezdetének a jubileumával indokolta. Később, a krisztusi évforduló szerepét, az István koronázási évfordulóját, mint lehetséges okot említette1 2 . „A palást soha nem volt miseruha és soha nem volt felhasítva, sem körülvágva": ezzel a gondolattal lépett elő Bakay Kornél 1988-ban1 3 . Meglepő véleménye azonban gyökeresen téves utat jelölne ki e paramentum kutatásában. Bakay K. szerint a dedikációs felirat másodlagos és később illesztették rá a ruhadarabra,
