Századok – 1997

Figyelő - Richly Gábor: Zsdanov másik arca. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság Finnországban II/489

A SZÖVETSÉGES ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG FINNORSZÁGBAN 491 levéltári kutatásai bizonyították Zsdanovnak a téli háború kitörésében játszott központi szerepét, de az sem lehetett kedvező előjel, hogy Sztálin 1940 nyarán Zsdanovot küldte Tallinnba annak az egy hónap alatt lezajlott politikai fordulatnak az irányítására, melynek következtében Észtország „önként" csatlakozott a SZU-hoz. Leningrád védelmének irányítójaként Zsdanov Finnország iránt táplált érzelmei elmélyültek: dühkitörései alkalmával évek múlva is felemlegette, hogy a finnek több tízezer leningrádi haláláért felelősek, s nem titkolta véleményét, mely szerint a Finnországra kirótt háborús jóvátétel meg sem közelíti a Leningrádban végzett pusztítás mértékét. (A teljes képhez hozzátartozik, hogy a finn hadvezetés Hitler többszöri felszólítására sem volt hajlandó bezárni a Leningrád körüli gyűrűt, ami az utánpótlási vonal megszervezése révén létfontosságúnak bizonyult az ostromlott város számára.) Kérdés azonban, hogy Zsdanov valóban Sztálin egyik legtekintélyesebb bizalmasaként, a Finnországgal szembeni „kemény vonalat" képviselő „előőrsként" érkezett-e 1944 őszén Finnországba, ahogy a finnek várták, vagy pedig politikai pályafutásának mélypontjára jutott, kegyvesztett emberként, akit politikai ellenfelei — G. M. Malenkov, V H. Molotov és L. P Berija — előbb Leningrád védőjeként igyekeztek elveszejteni, majd Helsinkibe száműzve kívántak félreállítani. Nevakivi szerint az utóbbiként. Könyvében részletesen elemzi, hogy Zsdanov a német támadás megindulásától kezdve miként veszítette el befolyását, miközben politikai ellenfelei egyre magasabbra emelkedtek. Nevakivi árulkodó jelnek tartja, hogy a szovjet külügyminisztérium Európai (5.) osztálya Molotovnak és Sztálinnak küldött jelentéseiben nyíltan bírálhatta a SZEB finnországi tevékenységét, miközben Zsdanov egyre gyakrabban, s egyre hosszabb időre kénytelen hazautazni pozíciója biztosítása érdekében. Szerencsésnek bizonyult, hogy 1945 decemberében végleg Moszkvába költözve Zsdanov a továbbiakban kevesebb figyelmet fordított a finnországi eseményekre, s bár helyettese, Grigorij Szavonenkov igen agilis természetű ember volt, tekintélyét nem lehet Zsdanovéhoz mérni. Minden-esetre a SZEB finn vendéglátói a szovjet vezetés effajta belharcaiból mit sem sejtettek. Ok csak a Helsinki egyik legelegánsabb szállodáját lefoglaló és erődített főhadiszállássá alakító, luxusellátást követelő, polgári személyek elleni tettlegességekre vetemedő, rendszeresen razziázó, 16 vidéki irodáján keresztül országos kémhálózatot kiépítő, más országok külképviseleteit sem kímélő bizottságot látták. És az energikus fellépésű, egyre követelőző Zsdanovot. Jóllehet a SZEB finnországi tevékenységéhez jó néhány törvénytelen, az ország szuverenitását sértő jelenség kapcsolódott, a bizottság lényegében mégis az előzetes békeszerződés paragrafusainak betartatására helyezte a hangsúlyt, Zsdanov észrevételei és követelései elsősorban ezekre vonatkoztak. Miután a Vörös Hadsereg finn fronton bevetett egységeit a fegyverszünet aláírását követően haladéktalanul a kelet-európai fő frontra vezényelték, a SZU számára különösen fontossá vált a több mint 200 000 fős német hadsereg távozása Finnországból. A szovjet vezetés szeptember közepéig adott haladékot a németek Norvégia felé való kivonulására, amit az adott körülmények között lehetetlen volt teljesíteni. A német csapatok visszavonulása kezdetben a finn és német parancsnokság által egyeztetett menetrend szerint folyt, ám a megállapított határidő lejártával a SZEB