Századok – 1997

Figyelő - Molnár Péter: Magyar-német vegyesbizottsági tárgyalások a tankönyvek kölcsönös revíziójáról (1940–1944) II/477

MAGYAR-NÉMET TANKÖNYV-VITA 1940-1944 4 83 (magyar kormány) kifejezésekhez. Ott, ahol nem egyértelmű, hogy egy magyar vagy egy nemzetiségi intézményről, eseményről stb. beszélünk, feltétlenül az „ungarisch" szó használata a szerencsésebb. Ez a szigorú szétválasztás különösen fontos a kultúra területén, hiszen — a német álláspont szerint — egyáltalán nem tisztázott, hogy a Kárpát-medence kulturális teljesítményeinek mely nemzetek milyen arányban voltak elősegítői. „Ilyen vonatkozásban a „madjarisch" jelző általános használata károsan hatna a jövőre."3 Szintén ebben az évben, 1942-ben felerősödött a magyarországi németek helyzetét aggasztónak találó berlini álláspont. Úgy látták, hogy a magyarság féltékenyen tekint a hazai németségre, nem tartja be a bécsi döntés alkalmával elfogadott megállapodásokat s véleményük szerint a magyarok a térségben játszott vezető szerepük megrendülését a többi nép teljesítményének elhallgatásával, ill. kisajátításával próbálják ellensúlyozni. A felfokozott nemzeti törekvések, az 1914 előtti határok visszaállításának követelése mögött az állam belső gyengesége érhető tetten. Ebből következően nyílt és álcázott eszközökkel egyaránt igyekeznek meghiúsítani a német népcsoport célkitűzéseit.4 Mindez nyomon követhető a tankönyvekben, az oktatás irányításában, az iskolák vezetőinek munkájában is. Nagy felháborodást keltett a REM-ben, hogy Debrecenben, Pécsett és Nagyváradon az igazgatók betiltottak bizonyos német nyelvtanfolyamokat és helyette az olasz nyelv tanulására szólították fel a diáitokat. „Megengedhetetlen a két szövetséges országhoz fűződő kulturális kapcsolatok ilyen jellegű, kimondottan németellenes kijátszása." - hangoztatták. Éppúgy aggasztotta őket, hogy az iskolai autonómiára hivatkozva egyes iskolák megakadályozták, hogy a DWI (Deutsches Wissenschaftliches Institut) támogatásával alakítsanak a helyi némettanárok munkaközösségeket, a kormány pedig minisztériumi engedélyhez kötötte az intézet által szervezett továbbképzések látogatását.5 Von Jagow miniszteri tanácsos 1942 tavaszán készült beszámolója is szorgalmazza a magyar tankönyvek revízióját. Szerinte erre akkor van esély, ha sikerül megnyerni a magyar partnereket annak a célnak, hogy történeti értékeléseiket egy „békés Európa" felépítésének szolgálatába állítsák és tekintsenek el a múlt ellenségeskedéseinek erőteljes bemutatásától. Fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy ezek előtérbe helyezése ébren tartja a fiatalokban a korábbi ellentéteket és a népeink közötti jó viszony megromlásához vezet.6 Az előkészületek a legkülönbözőbb szinteken folytak, bizonyos problémák még az egymással nagyon jó viszonyban lévő Zschintsch és Szily államtitkárok között is felmerültek. Zschintsch arra figyelmezteti magyar kollégáját, hogy nem szerencsés, ha a magyar diákoknak Horvátországról és a Délvidékről mint magyar területekről, Fiuméről mint az egyetlen magyar tengeri kikötőről, az Adriai-tengerről pedig mint magyar tengerről beszélnek.7 Túl azon, hogy mekkora szerepet játszott a német kultúrpolitikában ez a kérdés, a hitleri Németország intézményeiről, hatáskörük egybeeséseiről, kompetenciazavaraikról és harcaikról is sokat elárul az a tény hogy alkalmanként az SS is bekapcsolódott ebbe a munkába. 1942. május 27-i levelében a biztonsági szolgálat hívja fel a külügyminisztérium figyelmét Dr. Hanza Lajos könyvére („A katolikus egyház tör-