Századok – 1997

Közlemények - Erős Vilmos: Szekfű és Mályusz vitája a „Magyar Történet”-ről II/453

SZEKFŰ ÉS MÁLYUSZ VITÁJA A „MAGYAR TÖRTÉNET "-RŐL 473 ságában lekicsinyli Szent István jelentőségét. „Szent István nemzeti és egyházi jelentőségének e fölényes lekicsinylése, mondom — írja egy helyen —,még a jobbik eset, a rosszabbik, amikor a racionalista, a mai turáninak előképeként fellázad a Szent-István kultusz ellen, így szegény Őz Pál, a Martinovics összeesküvés kivégzettje." Szekfű Gyula: Szent István a magyar történet századaiban. In: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Bp., 1938. III. kötet. 51. 7 Zoványi Jenő: A tizennyolcadik század. Kálvinista Szemle, 13. évf., 1932. 49. szám 396., illetve uő: Hóman-Szekfü: Magyar Történet V Századunk, 6. évf., 6. kötet. 1931. 320-322. 8 Domanovszky recenziói vö. Századok, 64. évf., 1930. 881-903. és 67. évf., 1933. 308-315. Mint látható Domanovszky nagyrészt Szekfű „átértékelő" szempontjait bírálta, s kevésbé tér ki a „szellemtörténeti" újításokra, amit Szekfű egy hozzá írt, 1931. IV 15. keltezésű levelében a következőképpen sérelmez: „Amit igazából sajnálok az az, hogy könyveimnek csak cirka 1/4 részével foglalkoztál, s bár a többi: gazdasági, nemzetiségi...stb. fejezetekről kedves komplimenteket mondtál, mégsem kaptam meg azt, amit hiába várok régóta és azt hittem, hogy Tőled megkapok: ezeknek a nem politikai fejezeteknek a bírálatát. Erre pedig nagy szükségem lett volna, hiszen ezeket a korszakokat illetőleg a minoritások, mezőgazdasági kultúra stb. leírásait szinte minden előtanulmány segítsége nélkül kellett megírnom, s legalább a bírálatokból szeretnék okulni, hogy vájjon jól megcsináltam-e vagy miféle változtatásokat kell tennem. Meg lehetsz győződve, hogy ezen fejezeteknek Tőled való kritikáját bizonyosan a magamévá tettem volna... Azt hiszem azonban, hogy amíg ezen, munkám nagyobb részét kitevő fejezetek részletes bírálata (kitől, mikor?) el nem készül, addig az ún.'új utakról' sem lehet elég kritikai alapossággal ítélkezni, mert az 'új utak' éppen ezekben mutatkoznak, s nem abban (szerény nézetem szerint), hogy Zápolyai Jánost vagy Bocskayt vagy Erdély szerepét kisebbnek vagy nagyobbnak látjuk-e." MTA KK Ms 4527/266 9 Holub József és Balanyi György recenziói vö. Századok, 69. évf., 1935.192-205. és 71. évf., 1937. 356-360. 10

Németh László Szekfű kritikájáról összefoglalóan vö. Gergely András: Németh László vitája Szekfű Gyulával. Valóság, 1983/1. 47-63. Bajcsy-Zsilinszky Endre Szekfűvel folytatott vitájáról vö. Tilkovszky Lóránt tanulmányait Valóság, 1959/6. 36-47., illetve a Századok, 105. évf., 1971. 966-1002. 11

Mályusz Elemér: Magyar reneszánsz, magyar barokk. Budapesti Szemle, 241. kötet, 1936. 703. szám 159-179.; 704. szám 293-318.; 242. kötet,705. szám 86-104.; 706. szám 154-174. 12

Mályusz: i. m. 165. 13

Uo. 309. 14

Uo. 15

Uo. Érdemes itt megemlíteni Mályusz idős tanárának Károlyi Árpádnak a véleményét, aki lényegében egyetért a 18. századi barokk kritikájával. Egyik Mályuszhoz írt 1933. XI. 23-i keltezésű levelében olvashatjuk: „Bizony volt idő, mikor a barokkot eleve nem csak elítélték, de egyenest megvetették... Derék és szellemes professzorom Dürer életírója, Thausing, a műtörténet terén ki is figurázta: sőt alkalma volt (lehetett is) a barokk harangjai egyikének — másikának csekély qualitására rámutatni...De ez régen volt. Most a 'barokk' nem csupán az őt valóban megillető helyre került a tudományos és művészeti értékelésben, hanem még e megillető helyén is fölülre, följebbre emelkedett. Itthon és külföldön. így teljesült itt is, amit a Biblia jósolt, hogy ti. sokan lesznek utolsókból elsőkké." MTA KK Mályusz-hagyaték. 16

Szekfű Gyula: Válaszom a Magyar Történet dolgában. Budapesti Szemle, 242. kötet. 1936. 371-384. 17

Uo. 18

Mályusz Elemér: A reformkor nemzedéke. Századok, 57-58. évf. 1923-24. 17-75. 19

Uő.: A karizmatikus királyság. Társadalomtudomány, 14. évf. 1934. 3. szám 153-178. 20 Uő.: Geschichte des Bürgertums in Ungarn. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte, 1927. XX. Band. 356-407. 21

Szekfű Gyula: Az erdélyi tolerancia körül. Katolikus Szemle, 48. évf., 1934. november. 662-668., ill. A vallási türelem és a hazai puritánizmus. Theológia, 1935. 2. kötet. 303-314. 22

A vallási türelem és a hazai puritánizmus. Uo. 303. 23

Mályusz Elemér: Kossuth működésének társadalmi háttere. Napkelet, 6. évf. XI. kötet, 1928. 3. szám 166-183.; Uő.: Értelmiségünk és a neonacionalizmus. Napkelet, 6. évf. XI. kötet, 1928. 291-295. 24

Szekfű és Mályusz ekkori viszonyához adalék utóbbinak Domanovszkyhoz írt 1931. nov. 21-i keltezésű levele. Ebben Mályusz kéri Domanovszkyt, ne engedjenek Szekfű zsarolásának, aki Mályusz pesti kinevezését Török Pál habilitációjához kötné. „Engedd meg — írja levelében Mályusz —, hogy ezzel kapcsolatban a legnyomatékosabban megkéljelek, hogy ne engedjétek magatokat zsaroltatni. Ez ugyan nem tartozik reám, de nem tudnám elviselni, hogy tévesen értelmezett jóindulatból