Századok – 1997

Közlemények - Erős Vilmos: Szekfű és Mályusz vitája a „Magyar Történet”-ről II/453

SZEKFŰ ÉS MÁLYUSZ VITÁJA A „MAGYAR TÖRTÉNET "-RŐL 461 megállapítása, hogy a XVI-XVII. században a királyságbeli lakosság műveltségében mozdulatlanságra volt kárhoztatva."1

3 Szekfű kritikusa ezután külön pontként analizálja a Rákóczi-szabadságharc toleranciagondolatát. (Itt kifejtett álláspontja, mint ismeretes, felbukkan „A Rákóczi-kor társadalma" (1935) és „A türelmi rendelet" (1939) problémakörében készített tanulmányaiban is.) Álláspontjának veleje, hogy Rákóczi mozgalmával a magyar barokk időszaka lényegében véget is ér, hiszen itt már megfogalmazódik és — az erdélyi országgyűlési határozatok valamint a linzi béke hagyományait követve — megvalósul a modern tolerancia-gondolat, a vallási türelem elve, a lelkiismereti szabadságnak a hit dolgaiban való humánus biztosítása, ami már a felvilágosodás hazai meggyökerezését jelenti. A 18. századi bar о kit katolicizmus tulajdonképpen egy ezzel szemben kialakult, idegen, Habsburg gyökerű, intoleráns és magyarságellenes reakció és Mályusz az egyik legnagyobb melléfogásnak tartja, hogy Szekfű olyan otthon érzi magát ebben a miliőben. „Akiben utólag is örömet ébreszt, hogy a Habsburgok hatalma mily korlátlanul érvényesülhetett Magyarországon, akinek tetszik, hogy a katholikus vallás uralkodóvá vált minden tekintetben, úgyannyira, hogy a plébános még a protestáns jobbágytól is megkapja a stólát, az otthonosnak érezheti magát a XVIII. században, mert hiszen ez, elfordulást jelentve a Rákóczi-kortól, uralkodóház és katholicizmus elől mindent elhárított."1

4 Tanulmányának befejező részében Mályusz а XVII. századi erdélyi puritán mozgalom megítélésével foglalkozik. Szekfű szerint ez elszigetelt jelenség volt, kizárólag egyes személyek eszmevilágában jelentkezett; jelentősége, társadalmi hatása nem volt széleskörű. Mályusz interpretációja szerint azonban Rákóczi mellett ők voltak a lelkiismereti szabadság megvalósításának másik legfontosabb előkészítői és működésüket így ítéli meg: „A református magyar jobbágyság számára a lelkiismereti szabadságot, lelki dolgaiban az önrendelkezést a református nemesekkel szemben akarta a puritánus mozgalom biztosítani." „Az individuum tehát a legszellemibb téren a vallásos életben szabadult fel először, hogy azután a későbbi kor biztosítsa számára a politikai, jogi és a gazdasági szabadságot."1

5 Szekfű válasza Szekfű Mályusz támadására még a Budapesti Szemle 1936-os évfolyamában válaszolt.1

6 Művének védelmében a történeti szintézis szerzője azt emeli ki először, hogy jogos a stílusok esetében a különböző társadalmi rétegek műveltségének vizsgálata, hiszen különböző világnézeti stílusok gyökeret verhetnek más és más szociológiai bázison. Meglátása szerint Burckhardt reneszánsz-fogalma még sok tekintetben érvényes (lényegében maga Mályusz is ezt használja) s hibásnak tekinthető fiatalabb kartársának Mátyás-felfogása, miszerint a reneszánsz uralkodó a török elleni nagyobb erőkifejtés alapjainak a megteremtése érdekében törekedett a német császári trón megszerzésére.