Századok – 1997
Közlemények - Kozma István: Családnév-változás és történelem (1894–1956) II/383
NÉVVÁLTOZTATÁS ÉS TÖRTÉNELEM (1894-1956) 449 27 Az adatokat ld. Karády: Világosság, 1993/3. 55-56.; az 1890. évi népszámlálási adatokra vonatkozóan: Magyarország történeti kronológiája (Főszerk.: Benda Kálmán), Akadémiai Kiadó, Bp. 1982, П1. kötet, 783-784.; 28 ld. Mo. tört. krön. III. к. 783-784, és 819-820. 29 Karády, Századvég, 1990/2 12-13. о 30 Forrás: Belügyi Közlöny, 1899. évi 8. szám 213-214. о 31 In: Karády: Világosság, 1993/3, 41. 32 Az anyanyelvi és vallási adatokat a Magyarország a 20. században c. kötetből merítettem (Szerk.: Balogh Sándor. Kossuth, Budapest, 1985. 499-506. oldal. A felhasznált mellékleteket készítette Föglein Gizella.) 33 Pl. 4800/1923 M. E. sz. rendelet, 110.478/1923 VKM sz. rendelet, 1924. évi II. tc. Ezek elemzését lásd: Mikó i. m., 285-294. old. 34 Ld. Tilkovszky Lóránt: Ez volt a Volksbund. A német népcsoport-politika és Magyarország 1938-1945. Kossuth, Budapest, 1978., és Kolta László - Solymár Imre: Válogatott dokumentumok a Hűséggel a Hazához mozgalom történetéhez. Bonyhád, 1994. 35 Kovács: M. Stat. Szle, 1930/3, 238. о 36 A névválasztások gyakorlatával kapcsolatban ld. Benkő (1948/1949) munkáját. 37 Az 1894-1918, az 1918-1932 közötti számok saját adatgyűjtésünk eredményei, az 1927-1929 közötti adatok Kovács: M. Stat. Szle, 1930/3 239., az 1930.. évi: Uő: M. Stat. Szle, 1931/5, 528., az 1931. évi: Uő: M. Stat. Szle, 1932/1, 57. 38 Kovács: M. Stat. Szle, 1932/1, 57. 39 Kovács: M. Stat. Szle, 1931/5, 528. 39/a jn : Belügyi Közlöny, 1919. évi 45. szám, 605. sorszám alatt. 40 Lásd pl.: 37870/1933. III. a. BM. sz. ügyirat, Belügyminisztérium Állampolgársági Főosztály irattára, (BM ÁFI) in: „Névváltoztatási ügyek", („N.ü.") 1933. évi iratcsomók. 41 In: Magyarország története 1918-1919, 1919-1945. Főszerkesztő: Ránki György. Második kiadás; Akadémiai Kiadó, 1978. Budapest. - 778-801. old. ] 42 MOL К. 429. „Kozma Miklós iratai", 20. csomó, 188/1936. BM. ein. szem. szám alatt. (Csupor utóbbi feltevése némileg túlzó, mert az egy kérelemre jutó néwáltoztatók száma valójában kevesebb volt az általa becsültnél, amint az a 10. táblázat II. és III. oszlopának összehasonlításából is kitűnik. A Csupor által jelölt időhatárok között a névmagyarosításban érintettek tényleges száma közelebb állt a 140 000-es — szintén megdöbbentően magas — értékhez, mint a 180 000-eshez.) 43 A már többször idézett Kovács Alajos 1930-1932 között írt cikkeiben a névmagyarosítás statisztikai adatainak interpretálásán túl arra buzdítja honfitársait és a kormányt, hogy fogjanak össze a névmagyarosítás terjesztése érdekében. „Egészen természetellenes dolog, hogy mikor a magyar nyelv igyekszik minden fogalmat, minden tárgyat magyar néven nevezni..., akkor éppen a nemzetet alkotó személyek nagy része viseljen idegen hangzású neveket. Ott, ahol az idegen név tényleg túlnyomóan idegen származást takar, de az illető már magát nyelvileg és fajilag is teljesen magyarnak érzi, a teljes beolvadás végső követelménye a magyar név felvétele. Ha pedig valakinél az idegen név ellentmondást jelent még származásával szemben is, ott meg éppen nincs értelme ez ellentmondás fenntartásának. (...) Ezt a mostani állapotot fenntartani a nemzet érdeke ellen van." A néwáltoztatásra mint nemzeti érdekre vonatkozó posztulátumát eképpen támasztja alá: „A magyar névnek most sokkal nagyobb jelentősége van, mint a múltban. A magyarság a tudomány, a művészet, a sport terén ma sokkal többet szerepel a külföldön, mint azelőtt, annál fontosabb tehát, hogy tudósaink művészeink, sportolóink, akik a külföldön tiszteletet és megbecsülést szereznek a „magyar névnek', azok tényleg a magyar névnek szerezzék a dicsőséget, ne pedig valami német vagy szláv névnek, mert ez a dicsőség sohase olyan teljes, ha az a magyarságtól idegen névhez kapcsolódik." Majd így folytatja: „Ha feltételezzük azt, hogy a mai Magyarország magyarságának csak 70%-ban van magyar neve, és 30%-ban idegen nevű, akkor az idegen nevű magyarok száma több mint 2 000 000-ra rúg. Ahhoz, hogy a magyarság arculatáról ez a szépségfolt eltűnjön, vagyis hogy egy nemzedék alatt minden idegen nevű magyar ember magyar nevet kapjon, évenként legalább 60 000-70 000 névmagyarosításnak kellene történnie a mostani 2000 helyett." Végül azokat a feladatokat fogalmazza meg, amelyekkel az államnak és a társadalomnak hozzá kell járulnia a névmagyarosítás minél szélesebb körű elterjesztéséhez: „...az államnak azzal, hogy minden módon megkönnyíti a magyar név felvételét, a társadalomnak pedig azzal, hogy erélyes mozgalmat indít a névmagyarosítás érdekében, eloszlatja azokat az indokolatlan rossz véleményeket és idegenkedést, amely eddig sok esetben megnyilvánult a névmagyarosítással szemben." (Kovács, M. Stat. Szle,
