Századok – 1997
Közlemények - Kozma István: Családnév-változás és történelem (1894–1956) II/383
422 KOZMA ISTVÁN egyes zsidó származású személyek névváltoztatási ügyeinek intézése során, azokat a BM végül is szinte kivétel nélkül korrigálta. A Belügyminisztérium engedélyezési gyakorlata viszonylag liberális volt. Az összes névváltoztatási kérelem kereken 75%-át jóváhagyták, s csupán 14%-át utasították el. (További 11% más okból nem realizálódott.)90 Ha most eltekintünk a német származású folyamodók ügyeitől, akkor megállapítható, hogy a BM csak egészen ritkán hozott nemleges döntéseket. Egy-két esetet kivéve elutasították az idegen hangzású nevet felvenni kívánók kérelmeit, valamint azokét, akiknél a kért névváltoztatás megadása hatályos jogszabályt sértett volna. (Pl. ha az igényelt név védett, vagy túl gyakori vagy idegenhangzású volt; továbbá: ha az elvált vagy özvegyasszony kérelmező a férje után viselt nevét kívánta megváltoztatni; avagy: nem dehonesztáló hangzású magyar név helyett akart valaki egy másik magyar nevet választani; végül: a névváltoztatás egy nem valós családi viszony fennállásának látszatát keltette volna stb.) Hasonló módon jártak el büntetett előéletű személyek esetében, amennyiben a büntetett előéletre vonatkozó joghátrányok még érvényben voltak. De pl. az 50 év feletti kérelmezők 85%-ának engedélyezték az új név felvételét,9 1 holott az Erdei-féle rendelet csak a különös méltánylást érdemlő, kivételes esetekre helyezte kilátásba az e korosztályhoz tartozók névváltoztatásának jóváhagyását. A német származású kérelmezők esetében is jóval méltányosabban jártak el, mint az előző rezsimben az akkori megbélyegzettekkel. Felmérésünk adatai szerint a német nevú és keresztény származású folyamodók kb. 20%-ának utasították el a kérelmét, további kb. 15%-uknak más okból nem realizálódott a kérelme (adathiányos volt a kérelem, visszavonta a kérelmét, kitelepítették, meghalt, 50 év feletti stb.).9 2 Összességében: a német származású kérelmezők kétharmada megváltoztathatta a nevét, bár többségüknél az engedélyezési eljárás évekig, sokaknál egészen 1950-ig elhúzódott. 5.) Az államszocialista fordulattól 1956-ig Az 1948-ban egyeduralomhoz jutó kommunista párt új világnézetet, új értékrendet és új nyelvezetet hozott, amelyben a „nemzeti látószög" elveszítette korábbi primátusát, hogy átadja a helyét egy újfajta, nemzetek fölötti értékekre apelláló, univerzalista megváltáshitnek és a hozzákapcsolódó fogalmaknak: az „osztályharcnak" és a „proletár internacionalizmusnak". A rendszer önmaga legitimitását nem a nemzeti múltra alapozta, hanem éppenséggel annak tagadására („a múltat végképp eltörölni..."), bár a történelmi múlt egyes epizódjainak (az ún. haladó hagyományoknak) historizáló bemutatásával igyekezett levezetni hatalomra jutásának „történelmi szükségszerűségét". Am létének indokoltságát mindenekelőtt a társadalmi igazságosságot, általános emberi emancipációt hozó „szép új világ" felépítésére irányuló elhivatottságából merítette. Ebben az ideológiában az egyének és csoportok meghatározottságai között a nemzeti, faji, vallási származás elemei negligálódtak, s az osztályhovatartozás szempontjai kerültek előtérbe. A politikai gyakorlatba azonban — a szovjetunióbeli kül- és belpolitikai cikkcakkokat követve — belefért pl. a hazai délszlávok átmeneti zaklatása, és a
