Századok – 1997

Közlemények - Kozma István: Családnév-változás és történelem (1894–1956) II/383

394 KOZMA ISTVÁN [A cellákban a második szám: az adott felekezethez tartozó néwáltoztatók hány százaléka viselte az oszlop szerinti nevet. A cellák harmadik száma: az adott néveredetű kérelmezők hány százaléka tartozott a sor szerinti felekezethez.] A fenti táblázatok alapján már viszonylag pontos képet alkothatunk a névváltoztatási mozgalomban 1894-1918 között részt vett személyek származás szerinti megoszlásáról. 5. táblázat Származás Névvált ók közti arányuk Az allogén kisebbségek megoszlása Magyarország (Horvát-Szlavón-ország nélküli) népességében: Szárma zás Névvált ók közti arányuk Az allogén kisebbségek megoszlása Magyarország (Horvát-Szlavón-ország nélküli) népességében: Származás 1894-1918 1890 1910 Szárma zás 1894-1918 1890 1910 Származás 1894-1918 A.) B.) A.) B.) Szárma zás 1894-1918 A.) B.) A.) B.) zsidó: 54-58% 4,7% 8,8% 5,0% 10,2% rutén 0,5% 2,5% 4,7% 2,5% 5,0% német 16-18% 11,3% 21,3% 9,3% 18,9% román 2,5-3,0% 17,1% 32,1% 16,1% 32,7% szlovák 11-14% 12,5% 23,5% 10,7% 21,5% örmény 0,3% ? ? ? ? horvát 1,5-2,0% 1,2% 2,3% 1,3% 2,6% szerb 0,5% 3,3% 6,1% 2,5% 5,1% magyar 3-3,5% 46,8% -50,7% -[Magyarázat a táblázathoz: Az A.) oszlop az összlakosságon belüli arányukat, a B.) oszlop az allogén lakosságon belüli arányukat fejezi ki. A zsidókat felekezetük alapján különböztettem meg, ezért mind a magyar, mind a német és egyéb anyanyelvű népesség adataiból kiemeltem az izraelita vallásúak adatait. így a magyar, német és szláv anyanyelvűek itteni adataiban csak a keresztények számai jelennek meg. A szlovák származásúak közé a római katolikus vallású szláv nevűek 85%-át és a protestáns vallású szláv nevűeket soroltam. Horvát származásúak közé számítottam a római katolikus vallású szláv nevűek 15%-át. Szerb eredetűek: görögkeleti vallású szláv nevűek. Rutén származásúak: görög katolikus vallású szláv nevűek. Románok és örmények: román és örmény nevű keresztények. Magyarok: keresztény vallású magyar nevűek. - Források: a zsidók 1890. és 1910. évi anyanyelvi megoszlására vonatkozóan: Karády: Századvég, 1990/2. 19-20. o.; az 1890. évi népszámlálási adatokra vonatkozóan: Magyarország történeti kronológiája (Főszerk.: Benda Kálmán), Akadémiai Kiadó, Bp. 1982, III. kötet, 783-784. о.; az 1910. évi népszámlálási adatokra vonatkozóan: Magyar helységnévazonosító szótár. (Szerk: Lelkes György) Balassi Kiadó, Bp., 1992., Függelék.] A fenti táblázatok egyértelműen igazolják, hogy a leglelkesebb névmagyarosító kisebbség az önmagát intenzíven asszimiláló zsidóság volt. Mind az összlakosságon, mind az allogén népességen belüli részarányuknál jóval magasabb szinten képviseltették magukat a mozgalomban. A német származásúak is összlakosságon belüli arányuk felett, s az allogén népességen belüli arányukhoz közeli szinten vettek részt a névmagyarosításokban. A szlovákok az összlakosságon belüli arányuknak megfelelő mértékben, de az allogén népességen belüli arányuktól elmaradva magyarosították neveiket. A görögkeleti és a görög katolikus vallású népességcsoportok (melyeknek lakossági részaránya 24,5% illetve 23,8% volt 1890-ben, illetve 1910-ben28

) részvétele a névmagyarosítók között mindössze 4,5%-os (ld. 2. táblázatot!), tehát feltűnően alulreprezentált volt. Természetesen itt azt is figyelembe kell venni, hogy a szerbek, románok és a rutének zöme az ország perifériáin, ott is etnikailag viszonylag homogén falvakban, zárt közösségekben élt, és mezőgazdasággal foglalkozott, tehát túlnyomó többségük számára a névmagyarosítás semmilyen gyakorlati haszonnal nem kecsegtetett. Továbbá a görög