Századok – 1997
Tanulmányok - Hámori Péter: Kísérlet egy „Propagandaminisztérium” létrehozására. A Miniszterelnökség V. Társadalompolitikai Osztályának története 1938–1941 II/353
378 HÁMORI PÉTER 158 a gyár munkásnői lázadtak fel a tűrhetetlen bánásmód és az alacsony — minimumbér alatti! — fizetések ellen. 159 Ezt támasztja alá egy Telekinek szóló aláírás nélküli előterjesztés, mely a sztrájk menetét írja le, „propagandaszempontokra" való hivatkozással ipari miniszteri közbelépést kér, majd így fejeződik be: „Tisztelettel kérek döntést: a, helyesli-e Nagyméltóságod az előbbi bekezdésben tervezett eljárást? [hazafias tüntetés az Országzászlónál]; b, szabad-e az iparügyi miniszter űtján a békéltetés gyorsaságát s eredményességét szorgalmazni; c, szabad-e a sajtófőnök útján a kormánylapokat e kérdésben szociális szellemű magatartásra késztetni?" O. L. Me. V О. 4. es. q. dossz. 147. f. lß0 Uo., 150-153. f.; a személyek munkahelyére: Magyar országos cím- és névtár, Budapest, 1939. 161 A már említett Goldberger-sztrájk esetében az antiszemitizmus nyilvánvaló volt. 162 O. L. Me. 4. es. v. dossz. 1345-1359. f. Ez a határozott és nyílt kiállás különben messzemenően idegen volt a „szürke eminenciás" Kovrig Bélától. 163 Az egyesülési tárgyalásokat végig Kovrig vezette, s a jegyzőkönyv aláírása is az ő jelenlétében történt meg; a tárgyalások is általában az Úri utca 18-ban folytak. 164 Ennek is köszönhető, hogy a protestáns szellemű Magyar Út (Gömbös Gyula köre) is belépett; a felvidéki SzMKE a Mozgalom politikához való kötődése miatt egyelőre távol maradt (csak Teleki halála után lépett be.); a református szervezetek az előrehaladt egységmozgalom dacára nem vettek benne részt; Ravasz László püspök ui. több kérdésben olyan nyilatkozatot akart elérni, mely a katolikus dogmákkal nem fért össze. (Vida István személyes közlései és Vida István: A kereszténydemokrácia útkeresése In: Félbemaradt reformkor, 152-153. 165 vida István HSz-munkatárs közlése, 1994. okt. 10. 166 Ekkor a Társadalompolitikai Osztályt már beolvasztották a VKM-be, de Kovrig egy ideig — kb. egy fél évig — még részt vett munkájában. 167 Jövőnk, 1937. márc. 13. 168 Az egyesülési tárgyalás jegyzőkönyvét ld.: O. L. Me. V О. 4. es. q. dossz. 193-201. f.; a tárgyalások titokban folytak, s amennyire ki lehet deríteni, tényleges összeolvadásra nem került sor, a tervet végül nem terjesztették a közgyűlések elé. (Ennek oka valószínűleg az volt, hogy az NMK tagok híján 1940 elejére gyakorlatilag megszűnt, s a Hivatásszervezet is ellenállt. Dr. Olafson Piacid közlése) 169 László T. László könyvében (Szellemi honvédelem. Róma 1980. 15.) azt állítja, hogy a szervezés nem a Társadalompolitikai Osztályon, hanem önállóan, a miniszterelnök Titkárságán történt. Az iratanyag ugyanakkor Kovrig értelmi szerzőségét látszik bizonyítani. A Nemzetpolitikai Szolgálat Bárdossy alatt egy időre hivatalos szervezetté is vált. (Magyar tiszti cím- és névtár; Budapest, 1941. 57.) 170 A 60 000 magyar mellett 15 000 román, 15 000 német, 5 000 szlovák 8 000 ruszin, 2 000 vend és 3 000 bunyevác (!) plakátot is nyomtak (Uo., 17. f.) 171 Köztük leginkább Kovrig személyes ismerősei; így például Kovács Béla gazdálkodó, Hirling György bankigazgató, vitéz Sághy Antal „nagyon radikális gyártulajdonos" és Pehm József zalaegerszegi plébános (a későbbi hercegprímás). A kartonok O. L. Me. V О. 2. es. d. dossz. 18-38. f. alatt találhatók. 172 A Nemzetpolitikai Szolgálatról írásos anyag alig maradt fenn; az adatok elsősorban az egyhavi költségkimutatásából származnak (O. L. Me. V О. 1. es. с. dossz. 17-23. f.); de az utolsó, összesítő oldala ennek is hiányzik. Keletkezési ideje bizonytalan: utólagos költségkimutatás, valószínűleg 1940 november hónapról. 173 A nagyszabású program mellett itt is fellelhető bizonyos kicsinyesség; a „szájpropaganda rovat" utolsó tétele 900 P-vel a „budapesti suttogok": „6 suttogó fejenként napi 5,- P kávéházi és közlekedési költségtérítése, amiért kötelesek naponta 3 helyen nyilvánosan szerepelni"... (O. L. Me. V О. 1. es. с. dossz. 22. f.) 174 Ez évi 2 530 080 Pengő lett volna. Azonban nem valószínű, hogy ilyen pénzmennyiséget „el lehessen dugni" a költségvetésben - márpedig ott kevés nyoma van: az 1939-40. évi költségvetés a sajtó- és információs szolgálatnak ugyan 2 450 000 pengőt juttat, s ez csaknem duplája az előző évinek (1 231 000), de az 1939-40-es pénzügyi év 18 hónapos volt, ráadásul az összeg megoszlása az egyes osztályok közt ismeretlen. Véleményem szerint kiadványoknál egy részénél havi összegről volt szó, az összes többi rovat viszont évi bontást tartalmazott. Ha ennek szellemében szerkesztjük át az évi kiadások összegét, 907 870 Pengőt kapunk egy évre, azazhogy még ennél is jóval kevesebbet, hisz a plakátkiadás és a 354 000 Pengős (!) ad hoc kiadás nyilvánvalócin nem
