Századok – 1997
Tanulmányok - Hámori Péter: Kísérlet egy „Propagandaminisztérium” létrehozására. A Miniszterelnökség V. Társadalompolitikai Osztályának története 1938–1941 II/353
362 HÁMORI PÉTER Akárcsak a „Gyermekcukor-akció", a szabadidő állami megszervezése is csak terv maradt.11 4 Korábban sokan és sokat cikkeztek a témáról,11 5 kihangsúlyozva, hogy az állam egyenes kötelessége polgárainak jólétéről gondoskodni, amihez a szabadidő egészséges eltöltése elengedhetetlen. A kormányzat érdeklődését erre a témára egyrészt a munkás természetjáró-körök sikere (melyek a kormánypolitikának mindenkori potenciális ellenfelei is voltak), másrészt pedig egyes konkrét kezdeményezések (filléres vonatok, egyes üzemek által szervezett üdültetések11 6 ) hívták föl. Kovrig Imrédy utasítására állította össze javaslatát,11 7 mely anyagi téren ötvözése volt az olasz és a német szabadidőmozgalom megoldásainak,11 8 de velük szemben szigorúan az önkéntesség elvét követte, szervezetében pedig az angol Organisation of Leasure-ra emlékeztetett.119 A tervvel Imrédy érdemben már nem tudott foglalkozni (végleges változata ui. csak két héttel lemondatása előtt készült el), Teleki pedig nem is akart, részben mert az ő elit-nevelési elméleteitől a proletárok szabadidejének megszervezése idegen volt, részben pedig azért, mert a meglévő szervezeteket (cserkészetet, részben pedig a leventét) alkalmasnak tartotta a fiatalság iskolán kívüli nevelésére. A kormány számára írt tervezetek, illetve a Felvidékkel kapcsolatos propagandaakciók mellett már az Osztály működésének legelső időszakában megindult a társadalmi szervezetekkel való tervszerű kapcsolatteremtés, eleinte csak a személyes ismeretségeken keresztül.12 0 Az eredeti elképzelés szerint egy „földalatti" hálózatot kellett létrehozni, mely a kormány szándékait közvetíti „lefelé" és a társadalom igényeiről, hangulatáról tájékoztat „felfelé". Az ötlet korábban született, de csak a Felvidék visszacsatolása után jutott el a kivitelezésig. A Társadalompolitikai Osztály kezdettől kereste a kapcsolatot a legkülönfélébb társadalmi egyesületekkel, közülük is mindenekelőtt az olyan, frissen létrejött szervezetekkel, amelyek nagyobb tömeget voltak képesek megmozgatni (vagy amelyeknél számítani lehetett erre12 1 ). Akadályt jelentett azonban, hogy ezek minden, a kormány részéről felajánlott támogatást enyhe gyanúval kezeltek, befolyásolási, gyakran pedig ellenőrzési szándékot sejtve mögöttük (ritkán ok nélkül). Ezért és talán az alacsony költségigénye miatt Kovrig az ismeretterjesztésre helyezte a hangsúlyt: saját — és munkatársai — múltjából12 2 tudhatta, hogy a magyar vidéken hatalmas tudásszomj halmozódott fel, s hogy az önképzés formái123 — mindenekelőtt spontán formái — a helyi társadalmi hangulat alakításában fontos szereppel bírnak. A Társadalompolitikai Osztály tevékenységi körének egyik legfontosabb elemévé ezért az előadók „kölcsönzése" vált: ezek a helyi egyesületek, társulatok kérésére ingyen (pontosabban a Miniszterelnökségi költségvetés terhére) tartottak előadásokat.12 4 Érdemes — a teljesség igénye nélkül — felsorolni a témaköröket és az ismertebb szakértőket, gondolkodókat:12 5 „A magyarság helyzete" - Makkai Sándor, Varga László SJ.; „A magyar nemzeteszme" - Ottlik László, Joó Tibor, Pfeiffer Miklós; „Néperő, nemzeterő" - Trócsányi György; „Magyarsághoz kapcsolódó nemzetek" - Moravek Emil, Makkai László, Gogolák Lajos; „Az állam századunkban" - Mihelics Béla Vid; „A falu élete és kultúrája" - Szabó Zoltán;126 „Középréteg" - Karácsony Sándor; „Agrárszervezetek Európában" -Kerék Mihály; „Parasztság és magyar lélek" - Sinkó Ferenc; ,,A magyar munkás helyzete és jövője" - Bikkal Dénes; „A magyar sajtó" - Hlatky Endre; „Erdély"
