Századok – 1997
Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303
A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA 337 tése: a haza földjét meghódító hős elszántan védelmezi a hont a rátörő ellenséggel és rablókkal szemben, majd a már kereszténnyé lett országra zúduló istentelen hordáktól védi az eszmét, nem törődve saját sorsával, s ez az önfeláldozás teszi alkalmassá az örökös újjászületésre.143 Látható, hogy e szimbólumok bizonyos talalkozási pontokon egymást kiegészíthetik vagy egymásba is olvadhatnak. Még fontosabb azonban, hogy mindhárom jelképrendszer kiválóan alkalmas a romantizálásra - ha úgy tetszik, mindháromban megvan a szélsőségek találkozása, ahol az igaz hős a gonosz csapásai alatt vérzik, de nem bukik el végleg, sőt a korábbinál nagyobb dicsőséggel tér vissza. Mindez, tehát a jelen, valamint a hagyomány egyértelműen pozitívként elfogadott elemeinek — eredeti összefüggéseiből önkényesen kiemelt, ezért szükségképpen értelmetlen — párhuzamba állítása, amely nem is tesz komoly kísérletet a valódi magyarázatok felkutatására, elkerülhetetlenül belterjes jelleget adott e propagandának. Hogy ez mekkora hátrányt jelentett egy külügyekkel is foglalkozó egyesület számára, amelynek lételeme a józanság, nem szorul magyarázatra. Ha ezek a jelenségek csak a belföldi propagandában bukkantak volna fel, amely a Trianon-ellenes érzelmek táplálásáért volt felelős, a dolog érthető volna, hiszen e szimbolikus tartalmak populáris, bár téves, választ kínáltak és sikerrel tartották ébren a revíziós hangulatot. Amint azonban a külföld meggyőzésének szándékával lépték át az országhatárokat — sa Revíziós Liga külföldi propagandájában is nem ritkán merített e párhuzamokból — e jelképek értelmüket és funkciójukat elveszítették. A Magyar Revíziós Liga ezt a genetikai hátrányt egész működése alatt sem tudta ledolgozni. Ha értékelésében némileg túlzott is, a gondokra helyesen mutatott rá Deák Ferenc, a Columbia Egyetem nemzetközi jogász professzora, aki 1937-ben a külföldi felvilágosító munkáról szóló előadásában megállapította, hogy a magyarságkép megjavításához a békeszerződés igazságtalanságaira rámutatni kevés, sőt, „tetézte a bajt, hogy a munkát sem nívó, sem effektív eredmény tekintetében nem végezték sikeresen. Ami a propaganda módját illeti, tisztelet a kivételnek, az nagyon alacsony volt".14 4 E kritika kissé nyers, de kétségtelen, hogy a külföldi propagandát nem sikerült a kellő gondossággal megtervezni és végrehajtani. A könyv- és lapkiadás kezdetleges maradt, a revízió ügyének megnyert személyek nem voltak döntési pozícióban, így a Liga ezeket a kapcsolatait nemigen tudta kézzelfogható politikai előnyökre váltani. Mint propagandaszerv, a Liga nem volt elég hatékony. Igaz, a részleges területi revízió megvalósult, ám ez elsősorban a nemzetközi erőviszonyok átalakulásának és az ennek rövid távú, látszólagos előnyeit kihasználó hivatalos külpolitika munkájának eredménye volt, magának a revíziós mozgalomnak nem sok szerepe volt benne. Végül a külföldi titkárok és az itthoni koordinátorok, mint a titkos diplomácia ágensei, komoly és tisztességes erőfeszítéseik dacára sem tudtak valódi eredményt felmutatni. JEGYZETEK 1 Köszönettel tartozom Kovács Anikónak, Pallós Lajosnak és Macskásy Pálnak, akik saját kutatási eredményeiket osztották meg velem, a Fali- és a Rubleztky-család tagjainak szíves közléseikért, és Pritz Pálnak, aki a téma feldolgozását javasolta, tanácsokkal látott el és kéziratait is rendelkezésemre bocsátotta.
