Századok – 1997
Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303
A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA 325 gyarapította a Liga bevételeit, annak ellenére, hogy egyes minisztériumok, anyagi nehézségeikre hivatkozva, olykor nem juttatták el hozzájárulásukat a Miniszterelnökség kifizetést intéző Nemzetiségi- és Kisebbségi Osztályhoz. A fenti összegeken kívül a Liga továbbra is számíthatott a nagyközönség részéről érkező tagdíjaltra és a nagyobb iparvállalatoktól és bankoktól származó bizalmas juttatásokra és egyéb állami támogatásra.9 4 Ezen túlmenően egyes propagandamüvekhez eseti támogatást kapott — ez elérhette a példányonkénti 1 pengőt, miközben az átlagos példányszám 3-4000 körül mozgott —, meghívott külföldi vendégei részére pedig rendszerint utazási kedvezményeket tudott kijárni. Mindent egybevetve, a Revíziós Liga évi bevételei ekkor elérhették az évi negyedmillió pengőt, ám a szervezet így is állandó anyagi gondokkal küzdött. A Liga Magyarország hadba lépését követően is igényt tartott a szokásos hozzájárulásokra, ám ahogy egész Európára kiterjedt a háború — a Szovjetunió és az angolszász hatalmak elleni hadiállapot kérdését egyébként kiadványai nemigen tárgyalták — és egyre érezhetőbbé vált a források hiánya, úgy lettek szerényebbek igényei is. Fali Endre 1942 májusában már azt kérvényezte, hogy Gellért Andor berlini titkár részére havi 10-15 kg-os élelmiszercsomagot küldhessen Berlinbe, melynek tartalma „szalonna, kolbásznemű, konzervek, vagy ami kapható lesz".9 5 A propaganda hatásai A hazai tudósítások kezdetben javarészt optimista képet adtak a revízió hódító útjáról, a sajtó zajosabbik fele pedig egyenesen a világközvélemény megnyeréséről beszélt.9 6 Az 1929 novemberi kétnapos igazgatósági ülés értékelése szerint a Rothermere-akció által adott kezdő lendületet kihasználva a Liga fenntartotta a nemzetközi érdeklődést a magyar ügy iránt, a külföldi országokban megalakult magyarbarát komiték és a titkárságok révén pedig lehetővé vált a folyamatos kapcsolattartás befolyásos politikusokkal.9 7 Valójában a szenzációs cikkek — és még inkább a sebtiben összeállított, felületesen szerkesztett röpiratok — lényegében hatástalanok maradtak s inkább csak a már addig is rokonszenvező társaságok és politikusok számára szolgáltattak muníciót. Gond volt a fordítások színvonalával is, ami propagandakiadvány esetében az öngyilkossággal egyenlő. Erre és a Liga által sugallt gyors sikerek megalapozatlanságára többen is felhívták a figyelmet.98 A kétségkívül megélénkült külföldi publicitás mégis bizonyos aggodalmat váltott ki a kisantant államaiban. 1931 elejére a szövetség mindhárom országában antirevizionista formációk szerveződtek, sőt Párizsban egy revízióellenes csúcsszervet is felállítottak, de egyik sem bizonyult hosszú életűnek.9 9 E szervezetek létrehozása nem volt előzmény nélküli. Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában már a Rothermere-akció idején rendeztek ellentüntetéseket, ahol hamis adatok terjesztésével és háború szításával vádolták a lordot és Magyarországot.100 Robert William Seton-Watson kisantantbarát politikus és publicista mái-1927 kora őszén bejelentette, hogy fel fogja világosítani a cseh közvéleményt Rothermere-ről és akciójáról, november végén pedig a nagyobb napilapokban több bíráló cikket is megjelentetett. Az sem volt véletlen, hogy Seton-Watson éppen az ifjabb Harmsworth magyarországi látogatásával egyidőben járt Csehszlovákiában, ahol tűnte-
