Századok – 1997
Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303
320 ZEIDLER MIKLÓS a magyar követeléseket. Etnikai alapú kompromisszumos programja — a határmenti magyarlakta területek egy pontosan körülhatárolt sávját csatolják Magyarországhoz, a vegyesen lakott területek hovatartozásáról pedig népszavazás döntsön — a Székelyföld önkormányzatára, valamint a kisebbségvédelem kérdésének kétoldalú szerződésekben történő rendezésére tett javaslattal egészült ki. A Külügyminisztérium és a párizsi követség mindazonáltal hűvösen fogadta a könyvet, és — noha terjesztését nem akadályozta meg — világossá tette, hogy helytelenít mindenfajta konkretizálást.6 5 Keveset tudni a hollandiai és a svájci állomás munkájáról. Amszterdamban 1931-ben revíziós propaganda kiállítás nyílt — anyagát a műfaj szokásaihoz híven plakátok, kiadványok, térképek és plakettek alkották —, ami mögött Kelemen Ernő titkárt lehet sejteni. Kelemennek szerepe lehetett a roppant lelkes A. G. M. Abbing műkedvelő újságíró „beszervezésében" is, aki többször járt Magyarországon, számos revizionista cikket írt különböző holland lapokba, a harmincas évek elején könyvet is írt Trianonról, s mindezért 1933-ban megkapta a polgári érdemkereszt 3. osztályát.66 Tamás András genfi működéséről a Journal de Genève-ben elhelyezett cikkek tanúskodnak s alighanem ő tartotta a kapcsolatot az igényesebb revíziópárti publicisztikákat közlő Aldo Damival is. Mindeme „sikerek" láttán Herczeg 1931 elején megfogalmazott ötéves programjában új külföldi revíziós centrumok létrehozását javasolta.67 A gazdasági válság ráirányította a figyelmet Európának erre a politikailag ingatag régiójára és egyre több felől lehetett olyan hangokat hallani, amelyek már egyáltalán nem tartottak eleve kivitelezhetetlennek egy korlátozott arányú területi revíziót. Hiba lenne persze azt gondolni, hogy ebben a magyarság iránti rokonszenv vagy a „magyar igazság" érvényre juttatása lett volna a döntő tényező. Sokkal inkább arról volt szó, hogy felmerült a lehetősége annak, hogy viszonylag csekély beavatkozás árán a stabilitás jóval magasabb fokát lehet elérni a térségben - és ez is csak azért történt, mert a háborút lezáró békerendezéssel szemben a világpolitika vezető tényezői részéről is elégedetlenség mutatkozott. A nemzetközi gazdasági, politikai és biztonsági problémák labirintusából a nagyhatalmak általában a szélesebb gazdasági és politikai együttműködés útján kívánták kivezetni a térség kis államait. Több olyan kombináció is született, amely valamiféle vámunión alapuló, idővel elmélyíthető összefogásban látta a megoldást. A Liga, noha a konkrét javaslatokkal rendszerint nem értett egyet, igyekezett kihasználni a fokozott érdeklődést. Ekkoriban került be a vezetőségbe — és mindjárt az új díszelnöki posztra — Bethlen István, a leköszönt miniszterelnök, aki talán viszszatérését akarta előkészíteni e nagyobb népszerűséget ígérő lépéssel. Bethlen 1933 elején Németországban tartott előadásokat, az év végén pedig Angliába ment felolvasóútra. Az alaposan előkészített körút alkalmával a volt miniszterelnök négy előadást tartott befolyásos brit közönség előtt s ezek során a hagyományos Trianon-ellenes érvek egész tárházát felvonultatta.68 A cambridge-i egyetemen az egész kontinens békéjét fenyegető helyzetről beszélt s bírálta a korszerű állami élet megvalósítására képtelen utódállamokat, melyeknek „efemer és parvenü kultúrájának Potemkin külmáza" mögött „ott fog lappangani ezután is a lélek barbarizmusa". Megismételte az ismert magyar vádat, mely szerint a békeszerződés
