Századok – 1997

Tanulmányok - Zeidler Miklós: A Magyar Revíziós Liga. Trianontól Rothermere-ig II/303

A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA 307 ranytollat, a nemzeti szervezetek üdvözlő táviratokat küldtek a lordnak, a nagyobb társadalmi egyesületek és vezető testületek pedig az e célra készített hálaíveken aláírásokat gyűjtöttek, melyeket később díszes kötetekbe foglalva eljuttattak Londonba. Afféle felirati mozgalom is indult, amelynek keretében a magyarság magánjellegű táviratok tömegével fordult a Nemzetek Szövetségéhez a trianoni béke felülvizsgálata érdekében. Ez utóbbinak Rothermere különösen örült, ugyanis az egyértelműen kedvező magyarországi visszhangon túl a nemzetközi közvélemény — úgy tetszett — nemigen vesz tudomást kampányáról. Mint azt a londoni követségen maliciózusan megállapították, „nyilván arra számított, hogy ez a külpolitikai kísérlete is, mint az összes előzőek, legalábbis valami kontroverziához fog vezetni a világsajtóban, ami az érdeklődést egy ideig szőnyegen fogja tartani. Hozzá van szokva a személyes succès de scandal-hoz, ami elvégre ugyancsak a publicitás egy faja lévén, az ő szempontjából sikerszámba megy." Azt is hozzátették, hogy a továbbiakban a magyar kormány számára az üggyel kapcsolatban a mértéktartás lenne a leginkább tanácsos: „A Daily Mail politikai súlyát, rengeteg példányszáma ellenére, nem szabad túlbecsülnünk.... Lord Rothermere-t igen kevesen tartják külpolitikai orákulumnak."14 A magyar diplomácia más külföldi állomáshelyeiről beérkező jelentések is többnyire érdektelenségről vagy kedvezőtlen nemzetközi visszhangról számoltak be. Csak Olaszországban keltett rokonszenvet az akció — ez nyilvánvalóan Mussolininek volt köszönhető — és persze nagy lelkesedést váltott ki az amerikai magyarság körében, ám az összehangolt cselekvésig sehol sem jutottak el. Németországban a sajtó és a külügy bizonyos irigységgel reagált, de nem tulajdonított nagy jelentőséget az ügynek, s még a szintén háborúvesztes Bulgáriában is a vártnál jóval gyengébb volt a hatás. Franciaország számára a Rothermere-akció közel fél évig némi nyugtalanságot hozott, mert a Quay d'Orsay-n az eszkalálódó kampány azt a benyomást tette, mintha a háttérben a Foreign Office állna, ráadásul eközben a frankhamisítás és az optánsok ügyében Nagy-Britannia inkább Magyarországot támogatta. A kisantant-politikusok, miután sikertelenül próbálták agyonhallgatni a terebélyesedő sajtóakciót, ellentámadásba mentek át. Benes miniszterelnök a szenátus külügyi bizottsága előtt egyenesen háború szításával vádolta Rothermere-t, akinek kapóra jött a vita élesedése, és ezután gúnyos nyílt leveleket küldött Prágába, amivel sikerült tovább mérgesítenie a helyzetet. Angliában vegyes, de összességében kedvezőtlen volt a fogadtatás, ellenére annak, hogy Rothermere mindent elkövetett a sikerért - részint további cikkek elhelyezésével, részint a szórványos pozitív visszajelzések mértéken felüli felnagyításával. A Foreign Office hosszú, taktikus hallgatás után — hiába várva, hogy az kifullad — végül kénytelen volt elhatárolni magát a Daily Mail sajtóhadjáratától.15 A sajtókampány Bethlent is állásfoglalásra kényszerítette. A miniszterelnöknek kényes helyzetében figyelemmel kellett lennie a magyarság felkorbácsolt Trianon-ellenes érzelmeire - és persze a roppant hiú Rothermere-re is, aki mellőztetése esetén joggal becsapottnak érezhette volna magát. Másfelől azonban tekintetbe kellett vennie a revíziós propaganda és külpolitika számára még mindig kedvezőtlen nemzetközi konstellációt is. Végül, bár tagadta a magyar kormány közreműködését az akcióban, kijelentette, országa sorsáért aggódó magyar em-