Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Molnár András: Batthyány Lajos a reformkorban (Ism.: Glósz József) I/291

TÖRTÉNETI IRODALOM 291 csolatainak részletes feltárása — miként azt Kubinyi András és Helmut Haller a középkort illetően már elvégezte — változatlanul a magyar kutatókra vár. Gecsényi Lajos Csiffáry Gergely MANUFAKTÚRÁK ÉS CÉHEN KÍVÜLI IPAR HEVES MEGYÉBEN Eger, 1996. 389 o. Csiffáry Gergely már több mint két évtizede foglalkozik Heves megye ipartörténetével, számos tanulmány mellett két kismonográfiát is publikált, 1977-ben az Egercsehi Szénbánya, 1993-ban a hatvani posztómanufaktúra történetét. Mostani könyvének időhatáraiul 1687-et, Heves vármegye török uralom alóli felszabadulásának évét és 1849-et, mint a magyarországi feudalizmus lezárulásának esztendejét választotta, de —• véleményem szerint helyesen — nem ragaszkodott hozzájuk mereven, bőven foglalkozott a megye korábbi és későbbi ipartörténetével is. Munkáját mégsem tekinthetjük a téma monografikus feldolgozásának. Monográfiává a benne feldolgozott anyag belső kohéziója tesz egy munkát, ebből a könyvből azonban szerves összefüggések nem derülnek ki, ilyenek nyilván nem is voltak. Egy külső keret fogja össze az anyagot: Csiffáry azokat a manufaktúrákat és céhen kívüli iparokat tárgyalja, amelyek a mai Heves megye határai között működtek, így bekerültek a könyvbe olyan ipari üzemek is, amelyek működésük idején más megye területéhez tartoztak, ami azért nem baj, mert pl. Bélapátfalva vagy Szilvásvárad ipari múltjának Borsod megye múltjával sincs a földrajzi kereten túlmenő szerves kapcsolata. Hogy könyvének „van egyfajta adattár jellege", azzal a Bevezető tanúsága szerint szerzője is tisztában van. Valóban, a könyv lelkiismeretes munkával elkészített kitűnő adattár. Húsz iparág adatait gyűjtötte össze és adta közre, az egyes iparágakon belül a települések alfabetikus rendjében. A-nyaggyűjtése kiterjedt a történeti és a néprajzi szakirodalomra, a levéltári anyagra, műzeumi adattárakra, a geológiai és földrajzi háttérre, a fennmaradt tárgyi emlékekre, és arra is volt gondja, hogy szinte minden iparágról világos technológiai leírást adjon. A manufaktúrák és egyéb ipari vállalkozások földrajzi névmutatója és iparágankénti tematikus mutatója (372-377. o.) lehetővé teszi, hogy a könyv használója pillanatok alatt megtalálhassa, amire szüksége van. Az adattár azonban, bármilyen pontos és hasznos is, csak nyersanyag, nem történeti feldolgozás. Érezte ezt a szerző is, ezért egy „Heves megye kora újkori ipartörténetének jellegzetes vonásai" c. fejezettel (310-340. o.) zárta le könyvét. Ez az értékelő fejezet azonban az előzőkhöz képest nem hoz újat. Megállapítja, hogy „a korai ipari kezdeményezések döntő része országosan szerény jelentőségű", hogy „tartós tőkehiány... szabott korlátot az iparfejlesztésnek", és hogy csak az egyházi és a világi uradalmak vállalkozásai „tudtak időtálló vagy hosszabb-rövidebb ideig működő manufaktúrákat és ipari vállalkozásokat létesíteni és fenntartani" (339. o.). Arra nem gondolt, hogy megvizsgálja egy-egy uradalom vagy vállalkozó ipari tevékenységét egészében, és ezt könyvének használói sem tehetik meg, mert személynévmutató nem készült. Csak az adattár lapozgatása közben tűnik fel, hogy Fazola Henrik a vasiparon kívül a színesérc-, a szén- és a timsóbányászatban is érdekelt volt, hogy Farkas János építési felügyelő az egri püspökség szinte minden 18. század végi ipari vállalkozásánál bábáskodott, hogy a márványbányász Carlo Adami szénkutatással is foglalkozott stb. Együtt van — szétszórtan — az adattárban az egri püspökség vagy a Keglevich-uradalom ipari tevékenységének a forrásanyaga is, Csiffáry lett volna a legilletékesebb rá, hogy ezt bemutassa. Sajnos ez elmaradt. Ipartörténeti irodalmunk csak egy megbízható adattárral gazdagodott. Heckenast Gusztáv Molnár András BATTHYÁNY LAJOS A REFORMKORBAN Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 1996. 221 o. A Zala Megyei Levéltár kiadói tevékenysége során újabb hézagpótló, a korral foglalkozó történészek és a laikusok figyelmére egyaránt igényt tartó művel jelentkezett. Molnár András