Századok – 1997

Történeti irodalom - Árpád előtt és után. (Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről) (Ism.: Thoroczkay Gábor) V/1192 - Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe.(Al-Muqaddima) (Ism.: Káldy-Nagy Gyula) I/286

286 TÖRTÉNETI IRODALOM 286 Ibn Khaldún BEVEZETÉS A TÖRTÉNELEMBE (AL-MUQADDIMA). Arab eredetiből fordította, bevezette és kommentálta Simon Róbert. Budapest, Osiris, 1995. 635 о. Forráskiadásunk jelentős eseménye a nemzetközi szakirodalomban sokat idézett, Tuniszban született Ibn Khaldún (1332-1406) arab történetíró munkájának magyar nyelvű megjelentetése. Ennek az értékes történeti forrásnak a jelentőségére már Goldziher Ignác felhívta a figyelmet a múlt század hetvenes éveiben, amikor ezeket írta: „Mert aki elolvassa Ibn Khaldunnak „Prolegomena historica"-ját, amire most egy francia fordítás is kínálkozik, az kétségkívül azon ítélettel fogja félretenni e nevezetes kötetet, hogy a szerző bámulatos szellemi röpttel föléje emelkedett a történelem anyagának... Ő volt a legelső és legutolsó nagy tekintélyű muhammedán ember — ne felejtsük, hogy főkádi volt — ki midőn a csodaszerű hagyományokat és a természetellenes dolgokról szóló híreket, egyenesen mint a történelembe nem tartozókat declarálja, oly lépést tett meg, melyről itt Európában ugyanazon időben a történetírás nem álmodozott." Hasonló elismeréssel nyilatkozott Goldziher két évtized múlva: „Ibn Khaldún a legelső a világ írói között, ki a szó legigazibb értelmében kultúrtörténetet művelt..." (Az arabok és az iszlám, Bp. 1995, 99. 954. о.). Ibn Khaldún valóban új történelemszemlélettel jelentkezett, amit munkája elején így fogalmazott meg: „Tudd meg, hogy a történelem valójában híradás az emberi társadalomról, amely nem más, mint a világ civilizációja. Azokkal a jelenségekkel foglalkozik, amelyek megszabják a civilizáció természetét: például a vadsággal, a társas életmóddal, a különböző csoportszolidaritásokkal és uralmi formákkal, amelyeket az emberek egyik része gyakorol a többi fölött..." (95. o.). Ibn Khaldún kezdetben csak a muszlim Nyugat (Magrib) regionális történetével akart foglalkozni, de miközben az események mozgató rugóit kereste, a Kitáb al-ibar vagyis az „Intő tanulságok könyve" c. nagyobb munka bevezetőjét (al-muqaddima) tervezte meg. Ezt a nagy „Bevezetés"-t egy bevezetésre és három könyvre osztotta fel. Ez a bevezetés a történetírás érdemeivel, a különböző módszerek kiértékelésével, a történetírók hibáinak felidézésével foglalkozik. Az első könyv tartalmazza a civilizáció jellegzetes vonásait, a királyi uralom, a hatalom, a létfenntartás, a mesterségek, a tudományok és mindezek okainak és indítékainak bemutatását. A második könyv szól az arabokról és a velük kortárs olyan híres népekről és dinasztiákról mint a nabateusok, szírek, perzsák, izraeliták, koptok, görögök, bizánciak és törökök. A harmadik könyv foglalkozik a berberekkel és a hozzájuk tartozó Zanata törzs történetével, eredetükkel, származásukkal és különösen Magribban a királyi uralommal és a dinasztiákkal. Ibn Khaldún életpályájáról, munkája során kialakult történelem szemléletéről Simon Róbert figyelmet érdemlő bevezető tanulmányt írt, mely a korszak világszemléletének jobb megértéséhez is hozzá segíti az olvasót (19-84). E tanulmányban idézett munkák bibliográfiája (85-91) pedig jó tájékoztatást nyújt az Ibn Khaldún munkásságával foglalkozók széles táboráról. Ibn Khaldún munkásságával muszlim kortársaira kisebb hatást gyakorolt, mint a későbbi utókorra. Újra felfedezése során Ibn Khaldún neve az oszmán birodalomban a 17. században már ismertebbé vált, ld. erre Bemard Lewis, Ibn Khaldún in Turkey (in: Studies in Islamic History and Civilization, ed. M. Sharon, Jerusalem - Leiden 1986, 527-30). Az al-Muqaddima sokak számára Franz Rosenthal kitűnő angol nyelvű fordításából (Ibn Khaldún, The Muqaddimah. An Introduction to History, I—III, London 1958) vált jobban ismertté. E fordítás terjedelmes, szinte mindenre kiteijedő indexe (III. 515-603) jó lehetőséget nyújt Ibn Khaldún történelemszemléletének vizsgálata mellett különféle gazdaságtörténeti vagy kultúrtörténeti adatközlés keresésére, felhasználására. Példaként említhető Eliyahu Ashtor neve, aki a levantei kereskedelem történetét vizsgálva éppen Ibn Khaldún munkájában talált adatot arra, hogy a muszlimok a hajóépítésben és a hadihajók felszerelésében már nem ügyeskednek annyira, ezért az európai keresztények segítségére szorulnak (Levant Trade in the later Middle Ages, Princeton 1983, 9, de vö. 213). Ibn Khaldún vonatkozó közlését ld, Simon Róbert fordításában (287). Ugyanezt a szövegrészt idézte John H. Pryor, de neki fenntartásai voltak, mint írta „ Ibn Khaldún's analysis was extravagant" (Geography, technology and war, Cambridge 1988, 142-43). Ibn Khaldún számos közlése azonban nemcsak a történetkutatók, hanem az olvasó közönség érdeklődését is felkeltheti. Az adózásról például egyebek között ezeket írta: „Végül a kötelezettségek és a kivetett adók olyan ponthoz érkeznek el, hogy ez már lehetetlenné tesz minden hasznot (az