Századok – 1997
Vita - Kristó Gyula: A honfoglalók régészeti hagyatékának keltezéséről. (Rendhagyó válasz bírálóimnak) I/234
260 VITA hogy „a Hampel В tömegeit egyértelműen [kiemelés tőlem - K. Gy] a szlávok emlékeinek" véltem még 1995-ben is. Már több mint másfél évtizede és ma is pontosan úgy gondolkodom erről, mint Kiss Attila: a Hampel B-csoport a kora feudális magyar állam népeinek anyagi kultúrája.85 Ezért indulnak e kultúra első leletei a 10. század közepén, illetve második felében, akkor, amikor megkezdődött a kalandozó hadjáratok kudarcai, majd befejezése miatt itthon megélni kényszerülő, de a szúkös kárpát-medencei legelőterületeken nomád módon megélni nem tudó szabad magyarok lesüllyesztése (alig hinném, hog}' — szemben Révész László kétkedésével — lenne ok elzárkózni a Hampel A- és B-csoport közti szerény hasonlóságot magyarázó „gesunkenes Kulturgut" oly sok korban nemzetközi példák tömegével bizonyított meglététől éppen ebben a történeti periódusban), s ezért záródik a 12. században, amikor meghonosodott a templom melletti temetkezések keresztény gyakorlata. Ennek a két évszázados folyamatnak a termékei az immár helyhez kötött telepek. 8. A telepek keltezése Takács Miklós vitacikke szerint magam azért nem foglalkoztam érdemben a telepkutatás eredményeivel, mivel annak megállapításai nem voltak összeegyeztethetők az írott források közléseivel. A valóságban ennek oka egészen másutt keresendő, amit Mesterházy Károly, Takács Miklós és Kovalovszki Júlia szavaival illusztrálok. Mesterházy szerint a terepjárások kiadatlansága és más okok miatt „nehéz vagy egyáltalán nem lehet megítélni, hogy a települések közül melyik tekinthető X. századinak... A feldolgozások... többnyire csak az Árpád-kori és késő középkori települési réteg elkülönítésére vállalkoztak", márpedig nyilvánvaló, hogy „teljességgel elégtelen a négy évszázadot felölelő Árpád-kor egységes egészként való felfogása".8 6 Ezt Mesterházy 1980-ban írta. Hogy érdemben azóta sem történt változás, azt Takács Miklós és Kovalovszki Júlia 1996-ban közzétett állásfoglalásai mutatják. Takács Miklós 1996-ban az Ml-es autópálya nyugat-magyarországi szakaszán végzett terepfeltárásairól rendre úgy szólt, mint amelyek 10-11. századi településeket hoztak felszínre. Szűkebb kronológiai határok megállapítására nem vállalkozott. Ezt írta: „időrendi okok miatt nem mertem szűkíteni dolgozatom időhatárait... A kisalföldi kerámia elemzésén alapuló meggyőződésem szerint ugyanis manapság még csak igen ritkán, néhány kivételes esetben lehet egy-egy edény időrendjét pontosítani e két évszázadnyi, meglehetősen tág [kiemelés tőlem - K. Gy.] időhatárokon belül."8 7 Aligha szükséges bővebben fejtegetni: történetileg mennyire más a helyzet, ha egy, igazoltan magyar etnikum által lakott telep 901-ből való vagy ha 1100-ból. A Takács által adott időhatár annyira tág, mintha valaki Szent István törvényeit helyezné az Aranybulla (1222) idejébe vagy az Aranybullát első királyunk korába. Márpedig ha valaki a rosszul keltezett Szent István-törvényekből vonna le következtetéseket a 13. század elejére vagy a „félredatált" Aranybullából az ezredforduló utáni első évtizedekre, aligha juthatna az igazságnak még csak a közelébe is. Semmivel sem más a helyzet, ha — tegyük fel — egy 11. század végi lakóobjektumot kelteznek a 10. század elejére, s ebből vonnak le messzemenő következtetéseket. A tág keltezési időhatár
