Századok – 1997
Vita - Kristó Gyula: A honfoglalók régészeti hagyatékának keltezéséről. (Rendhagyó válasz bírálóimnak) I/234
242 VITA eredetű tárgytípus ugyanis a magyarok számára szokatlan alakú, nagyobb súlyú, feleslegesen nehéz, egyenes talpalójú kengyel volt. Bár teljes joggal feltehető, hogy a kalandozók zsákmányként hoztak be e típusból néhányat a Kárpát-medencébe, s asszonyaiknak ajándékként adták tovább,22 más magyarázat (és keltezés) is felmerült. Mesterházy feltette, hogy e kengyelek férfi sírokban való feltűnése „talán a nyugati fegyverzet megjelenésével kapcsolatos".2 3 Az ugyanezen tárgytípusba sorolható geszti kengyelek kapcsán Nevizánszky Gábor a magyaroknál való megjelenésüket egyenesen a hadsereg Géza fejedelem kori átszervezésével kapcsolta össze.2 4 Ne feledjük, a karoling-normann típusú kengyelt tartalmazó karosi II/51-es sírban, amelynek e leletét Révész László az első kalandozó hadjáratokból eredeztette, férfi feküdt. A fentebbi három megjegyzést figyelembe véve megállapítható: Révész keltezése, vagyis e tárgynak a honfoglalók első nemzedékéhez kötése nem tűnik megnyugtató megoldásnak. Még továbbra is a kengyeleknél kell maradnunk. Kovács László szerint „a trapéz alakú kengyeles sírok általános keltezésének kérdésében is a kardos-szablyamarkolatú kardos temetkezések lehetnek a legfontosabbak, hiszen koruk viszonylag pontosan, a 970-es évektől kezdődő időszakra határozható meg". Úgy vélte, hogy bár a kengyel átalakulásának folyamata „már valamikor a 10. század első felében is megindulhatott, a trapéz alakú kengyeltípus csak a század második felében válhatott gyakorivá, sejthető összefüggésben a fegyverzet részleges átalakulásával Géza nagyfejedelem uralkodása idején". E kengyeltípus szinte kivétel nélkül férfi sírokból ismert, akiknek túlnyomó többsége fegyveres volt.2 5 Feltűnő, hogy a Felső-Tisza-vidék 10. század első felére keltezett temetkezéseiből hiányzik ez a típus. A karosi II. temető 41. síijából viszont felszínre került. Révész László nem gondolt arra, hogy a trapéz alakú kengyelek eddigi datálását alapvetően módosítsa, „legfeljebb egyes példányoknak a X. század 40-es, 50-es éveiben történő megjelenését valószínűsíthetjük. A karosi kengyelek a típus legkorábbi [kiemelés tőlem - K. Gy.] darabjai közé tartozhatnak, s tulajdonosukkal együtt a temető használatának utolsó fázisában kerülhettek a sírba. Erre utal az a tény is, hogy a 11/41. sír a temető ENY-i szélének a peremén, a domb lejtőjén helyezkedett el".26 Szemmel láthatóan Révész nem „engedi" a karosi leleteknek, hogy azok átlépjék a „bűvös" 950-es éveket, vélhetően 955-öt. Vajon mivel valószínűsíti Révész azt, hogy a karosi trapéz alakű kengyel a típus legkorábbi darabjai közé tartozik? Az egyetlen „érv", hogy temető szélén fekvő sírról van szó, nem jöhet komolyan szóba, hiszen a sír temetőben elfoglalt helye csak relatív és nem abszolút kronológiát ad, azt jelzi, hogy bizonnyal későbbi, mint a domb tetején levő sírok. Más szavakkal: a 11/41. sír helye éppen a sír relatíve késői voltát mutatja, ami összhangban van azzal, hogy a benne levő trapéz alakú, vállas kengyel elsősorban a 10. század második felének régészeti tárgya lehet. Ugyanez a keltezési lehetőség merült fel az imént tárgyalt karoling-normann típusú kengyel esetében is. E sírok halottjainak eltemetési idejeként tehát gyanúba foghatók a 960-as évek vagy akár a még későbbi évtizedek is. Nem haszon nélküli megemlíteni, hogy a 11/41. sírban bronzveretes tarsoly és vasszablya is volt. Ezek szerint ezekre a tárgyakra is érvényes lenne a 960 utáni földbe kerülés? Kovács László a szablyakard fegyverváltás idejét pénzleletekkel „keltezett" sírok alapján akként határoz-
