Századok – 1997
Vita - Takács Miklós: A 10. századi magyar szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről.) I/168
196 VITA gélt" (14. adat). Talán triviálisan hangzik, de mégis ki kell mondani: a középkorban nemcsak a steppén, hanem Közép- és Nyugat-Európában is sátorban éjszakáztak a hadba vonult seregek. így ha a hadjáratok idején folyt sátorozások adatait is figyelembe vennénk, akkor nemcsak Magyarország nomadizmusát lehetne „kimutatni" a mohácsi csata előestéjén,27 3 hanem e gazdálkodás érvényét még a középkori Franciaországra is ki kellene terjesztenünk, a különböző, csatákat és ostromokat bemutató miniatúrákon látható sátrak miatt.27 4 Sőt, a kalandozó seregek dinamikus mozgása miatt nem bizonyítja a magyarság „tiszta" nomadizmusát az sem, hogy egy-egy, Nyugat-Európában portyázó magyar sereg sátrak alatt pihent meg pl. 899-ben, 937-ben, illetve 954-ben (8-10. adat). A középkori hadfelvonulás jellegzetességei miatt nem lehet a sátorlakó életmód általánosan elterjedt volta melletti érvnek tartani azt sem, hogy Lübecki Arnold leírása szerint a Szentföldre vonuló Barbarossa Frigyesnek sátrat adományozott Capet Margit, III. Béla második felesége 1189-ben (19. adat). Egy hadba vonuló középkori sereg vezére számára ez volt az egyik „legcélszerűbb" ajándék. A célszerűség nyilvánult meg abban is, hogy Barbarossa Esztergom alatt kapott még „két ráktárat tele a legfinomabb liszttel", és ugyanő egy további élelmiszerajándékból is részesült, már a szerémségi Szalánkemén (Slankamen, Jug.) vára alatt275 - e két utóbbi adomány pedig még áttételesen sem tekinthető nomád jellegűnek. A Lübecki Arnold által leírt sátor értelmezése során pedig nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a harmadik keresztes hadjáratba induló német sereg magyarországi átvonulása idején III. Béla már minden valószínűség szerint megkezdte a csekély maradványaiban is nagyszerű esztergomi palota építését.276 Továbbá, Kristó Gyula gyűjtésének legalább két adata: Szent László I. törvénykönyvének, illetve az 1100-as esztergomi zsinatnak egy-egy cikkelye (16-17. adat) meglehetős biztonsággal vonatkoztatható az ún. utazó királyság (Reisekönigtum) intézményére, és nem a nomád életformára. A koraközépkori uralkodók ui. a szállítás nehézségei miatt a különböző udvarházakban felhalmozott készleteket rendszerint a helyszínen élték fel. Az állandóan úton levő udvar rendszerét azonban nem az eurázsiai nomád birodalmak alapján írták le, hanem a karoling és az Ottó-kori császárok és királyok itineráriumai alapján.277 A fenti ellenvetések tükrében igencsak egyet lehet érteni Kristó Gyula azon megállapításával, hogy „A fenti adatok a (11-15. szám alattiak) azt bizonyítják, hogy a 11-12. században sátrakat állítottak katonai akciók, háborúk, vásárok alkalmából, úton való misézés céljából és bizonyára vadászatokon. Nyilván ezen alkalmak nem nyújtanak lehetőséget arra, hogy a sátrak emlegetéséből az életmódra nézve messzevezető következtetéseket vonjunk Ze."27 8 Ezen idézet fényében azonban nem kerülhető meg azon kérdés, mi szükség volt a hivatkozott 11-15. számú, illetve a 8-10. és a 16, 17, illetve a 19. adat idézésére a „tiszta" nomadizmus Árpád-kori utóéletének alátámasztásához. Azaz, a látszólag impozáns adatgyűjtés ellenére is igazából csak az 1-7., illetve a 18. adat releváns.27 9 Az első hét adat: a moszlim földrajzi írók, az orosz őskrónika és a magyar krónikás hagyomány alapján kétségtelen a 10. századi magyarság (pontosabban: a krónikások látókörébe került fegyveres középréteg és a vezérek) sátorozása - amit egyébként a félnomád-álláspont hívei közül a recen-
