Századok – 1997
Vita - Takács Miklós: A 10. századi magyar szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről.) I/168
180 VITA dását szállásterületének éghajlati viszonyai igencsak meghatározták. Éghajlati szempontból az eurázsiai steppe meglehetősen változatos: a sivatagok mellett léteznek aránylag bő vegetációjú részei is.124 így minden egyéb szempontnál súlyosabban esik latba az, hogy a magyarok a 9. században a kelet-európai vagy délorosz steppe északi, ligetes sávjában éltek? Kristó Gyula recenzált könyvének életmód-fejezetében több pozitív és negatív érvet sorakoztat fel igaza mellett. Érdemes ezeket pontról pontra sorra venni. 1. A fejezet elején Kristó Gyula több koraközépkori nomád nép gazdálkodását és életmódját jellemzi röviden.12 5 A hiung-nukat nagyobbrészt Ligeti Lajos és Czeglédy Károly kutatásaira támaszkodva mutatja be, az avarokat pedig Bóna István, Walter Pohl és Bálint Csanád alapján. Rövid kitérőjének a lényege annak kimutatása, hogy e két nomád nép saját maga nem foglalkozott földműveléssel, csak az általa alávetett népeket kényszerítette erre. Érvelése meggyőző: de csak e két népre nézve. Mindkettő ui. oly módon foglalta el a Kárpát-medencét, hogy előtte vagy csak „átfutott" a kelet-európai steppéken, vagy pedig alig egy-két nemzedéknyi ideig tartózkodott ott. így a Kárpát-medencei új hazájában is azon életmódot igyekezett folytatni, amelyet korábbi, közép- és/vagy belső-ázsiai szállásterületén megszokott. Éghajlati szempontból azonban e területek egyáltalán nem hasonlíthatók a délorosz steppe északi, ligetes övéhez, ahol a magyarok a 9. században minden bizonnyal éltek. így a közép- vagy belső-ázsiai életmódnak a Kárpát-medencében való meghonosítására tett kísérletük sem tekinthető a magyar fejlődés előképének. Igencsak hasznos lett volna e két példa mellett (vagy talán helyette is!) az ún. kései avarok (a Kristó Gyula által alkalmazott terminológia szerint: az onogurok) életére részletesebben kitérni. Hiszen e 670 táján beköltöző népcsoport minden valószínűség szerint a kelet-európai steppékről jött,126 így helyzete jóval inkább analóg lehetett a 10. századi magyarokéval. E kis kitérő azonban sajnos a könyvből kimaradt! (Talán azért, mert e népcsoport életmódját is elsősorban a régészeti leletek alapján lehet rekonstruálni.) Ehelyett részletes jellemzést olvashatunk a Kazár Birodalom etnikai viszonyairól, és az egyes népcsoportok életmódjáról.12 7 Az érvelés lényege ismét az, hogy Kazáriában is csak az alávetett népcsoportok enklávéi voltak földművelésre kötelezettek. Kristó Gyula érvelésének azon részével a recenzensnek egyet kell értenie, hogy Dienes István, Bartha Antal stb. némiképp összemosta a kaganátus különböző részein egykor élő eltérő etnikumok életmódját. Ennek ellenére azonban okfejtése két ponton is megkérdőjelezendő. Egyrészt, Kristó Gyula nem figyelt fel arra, hogy S. A. Pletnëva kutatásai kimutatták:128 a szaltovó-majaki kultúra egész területén megfigyelhető az anyagi kultúra nagy mértékű átalakulása, és a földművelés előretörése a 8-9. században. A szaltovó-majaki kultűra öt változatába pedig beletartozott nemcsak Kazária, hanem az összes lazább vagy szorosabb függőségében levő peremterülete is: az Aldunától a Volga középső folyásáig és a Kaszpitengerig. Másrészt, Kristó Gyula nem figyelt ezen érvelése során arra sem, hogy e hatalmas területből a magyar őstörténet szemszögéből nem Kazária központi része az igazán fontos, hanem sokkal inkább a mai Baskíria, azaz a néhai volgai bolgár szállásterület és közelebbi környezete. Hiszen egyes felfogások szerint a
