Századok – 1997

Vita - Takács Miklós: A 10. századi magyar szláv viszonyról és a honfoglaló magyarok életmódjáról. (Néhány megjegyzés Kristó Gyula: A magyar állam megszületése című könyvéről.) I/168

178 VITA bírálat során természetesen a recenzens sem léphet fel olyan igénnyel, mintha az egyedül helyes megoldás a birtokában lenne. Ennek ellenére azonban meggyőződése az, hogy a Kristó Gyula által kifejtett koncepció már a jelenleg is rendelkezésre álló adatok alapján komoly formában megkérdőjelezhető. Kristó Gyula már e könyve előtt is számos alkalommal kitért a honfoglaló magyarok életmódjára, sőt e kérdésnek két önálló tanulmányt is szentelt.10

1

A-lapállása e kérdésben érdekesen változott: az 1980-as összefoglalásában még csak óvatosan bírálta a magyar szakemberek utóbbi nemzedékei által vallott félnomád életmód tételét, bár a földművelés fontosságát ő maga is hangsúlyozza a honfoglaló magyarok gazdálkodásában.10

2

1982-ben szintén a félnomád terminus technicus ellen érvelt egy Bíborbanszületett Konstatinos-hely, illetve az akkor újonnan felfedezett Ibn Hajiján egyik kitétele alapján.10

3

E cikk egy további jellegzetessége, hogy 1980-hoz képest jóval élesebb lett a bírálat hangneme. Ezzel szemben egy 1983-ban kiadott munkájában már elég közel állt a „többségi állásponthoz",104 egy 1993-as, tankönyvszerű összefoglalásában pedig maga is felsorolta a 9-10. századi magyarok gazdálkodásának és életmódjának félnomád jellege mellett szóló bizonyítékokat.10

5

E néhány (és e fejezet végén szó szerint is újraközölt) megnyilatkozása után azonban alapállása jelentős mértékben módosult. 1995-ben már ismét kritikával illeti kollégáit, és e bírálat hangvétele az 1982-es állásfoglalásánál is sokkal élesebb.10

6

Az 1980-as években megjelent állásfoglalásai alapján a vita részint még terminológiai jellegű volt. Ekkor még ui. Kristó Gyula is érvelt a 9-10. századi magyarok gazdálkodásának a „kétarcúsága" mellett, de leírására nem tartotta megfelelőnek a félnomád műszót. 1995-re azonban érvelésének e része háttérbe szorult. Most már nem a megnevezés ellen lép fel, hanem a földművelés és megtelepedés bizonyos foka mellett szóló érvek ellen.10

7

Felfogása szerint ui. a manapság tevékenykedő régészek és történészek túlnyomó többsége tévesen rekonstruálja a honfoglaló magyarok életformáját. Azaz, Kristó Gyula szerint a Kárpát-medencében hont foglaló, és ott berendezkedő magyarság életmódját jóval megtelepültebbnek szokás tekinteni az utóbbi évtizedek szakirodalmában annál, mint amilyen e felfogás szerint valójában lehetett. A „klasszikus" lovasnomád életmód ui. Kristó Gyula szerint csak a 955-ös Lech mezei vereség után kezdett visszaszorulni, amikor a nyugati kalandozások kényszerű lezárulása után a magyar társadalom strukturális válságba került. Bizonyára nem tévedünk, ha Kristó Gyula nézetrendszerének eredetét nem a múlt századi nemzeti-romantikus történészek megnyilatkozásaiban10

8

keressük, hanem a Molnár Erik által kidolgozott „pásztortársadalom válsága" tételben.10

9

E következtetésre leginkább maga Kristó Gyula bátorít, hiszen korábban ő maga több alkalommal is hivatkozott Molnár Erik tételére, pozitív kicsengéssel.11

0

Viszont csak a teljesség kedvéért érdemes utalni arra, hogy számos nyugat-európai történész is a Lech mezei csatával magyarázza a nomád életforma elhagyásának a kezdetét a honfoglaló magyarok körében.11

1

E vélekedésekre azonban itt azért nem érdemes részletesebben kitérni, mert maga Kristó Gyula is e nézetrendszer ellen lép fel,11

2

elfogadva Fehér Géza azon megállapítását, hogy egy vereség önmagában nem indukálhatott életmód-váltást.11

3

Itt érdemes megemlíteni azt is, hogy a „Lech mezei sokk" általános érvényének tételét maga