Századok – 1997

Kisebb cikkek - Glück Jenő: A Román Nemzeti Párt csírája: az aradi pártalakulás (1867–1875) VI/1371

KISEBB CIKKEK 1375 Ópécska mezőváros tanácsa úgy döntött, hogy a felelős kormány beiktatása tiszteletére nem rendez kivilágítást. Az aradi görögkeleti román székesegyházban sem tartottak Te Deumot.1

2

A megyei szinten mértékadó személyek február 18-án Aradon gyűltek össze és kinyilvánították, hogy „csupán alkotmányos úton" küzdenek a nemzeti és polgári szabadságjogokért. Ugyanakkor 32 tagú bizottságot választottak, amelynek feladata volt program kidolgozása a törvényhatóság román tagjai számára, akik mozgalmukhoz csatlakoznak. Célkitűzéseik lényegében az addig megszerzett pozíciók megtartására irányultak.1

3

A légkör nyugodt maradt, csupán Szende Béla főispáni kinevezése okozott elégedetlenséget, mivel szerették volna, hogy továbbra is soraikból kerüljön ki a legfőbb megyei méltóság. Szende Béla azonban tapintatosan járt el és kísérletet sem tett a fennálló ügyekezelési nyelvhasználat megváltoztatására. Az „Albina" külön kiemelte, hogy Opécskán az elöljárósággal látogatása alkalmával románul tárgyalt.1

4 Az alkotmányos megye helyreállítása napirendre tűzte a tisztújítást. A márciusi román gyűlésen választott bizottságon belül két vélemény alakult ki. loan Popovici-Desseanu a többség támogatásával keresztülvitte, hogy készítsenek egy jelöltlistát, amelyet a magyar tagokkal egyeztessenek. Elvetették Emeric Stánescu (aki később a Mircea keresztnevet használta) állásfoglalását, amelyben javasolta, hogy önálló jelöltlistát készítsenek, amely számukra a tisztségek oroszlánrészét biztosítja és azt a püspök adja át a főispánnak. Elutasítása esetén vonuljanak passzivitásba, illetve az egyes tagok képességeik szerint működjenek. A május 24—25-én sorra került tisztújításon, megegyezés alapján 34 román tisztségviselőt választottak meg, közöttük egy alispánt, a főügyészt, az első és harmadik aljegyzőt stb. Az elosztás a következő tisztújításig maradt érvényben. így például loan Goldi§ aljegyző, a későbbi püspök 1869-ben lemondott, helyébe Isaia Montiat választották meg.15 Csakhamar napirendre került a nemzetiségi kérdés is. Az alkalmat Zaránd megye átirata szolgáltatta, amely támogatást kért az országgyűléshez intézett előterjesztéséhez. Az aradi megyegyűlés 46 szavazattal 32 ellenében támogatta a beadványt. Egyúttal kérték, hogy a kormányrendeleteket románul is küldjék le. Mindkét határozat a Simonyi Lajos vezette ellenzéki párt és a román tagok többségének összefogása alapján jött létre.1

6 A demokratikus rendszer bevezetése ráébresztette a helyi román vezetőséget, hogy a nemzeti jogok képviselete a parlamentáris gyakorlathoz történő igazodást követeli meg. A mozgalom a jelek szerint helyi szinten kezdett kirajzolódni. Opécskán 1867 tavaszán értelmiségiek, mesteremberek, kereskedők, sőt parasztok „közös társaságot" hoztak létre, mint a románság érdekképviseletét. Hasonló kezdeményezések jelentkeztek több más helységben is. (Butyin, Borosjenő, Kisjenő)1

7 Az összes románlakta megyéket megelőzve Miron Románul, Nicolae Philimon és Lázár Ionescu aláírásával felhívás jelent meg „Nemzeti társulás" (Insetire Nationala)alakítására kifejezetten politikai jelleggel. A december 26-án megtartott alakuló gyűlésen Lázár Ionescu előterjesztése után 50 tagú bizottságot választottak „párt szervezése" érdekében, amely valamennyi árnyalatot képviselte, beleértve egyes deákpárthoz tartozókat is, mint például Atanasie §andor. A bizottság elnökei Miron Románul és Sigismund Popovici, jegyzői loan Goldi§ és Mircea Stánescu lettek.18