Századok – 1997
Közlemények - A. Sajti Enikő: A jugoszláviai magyarok gazdasági; kulturális helyzete 1918–1941 VI/1355
A JUGOSZLÁVIAI MAGYAROK HELYZETE (1918-1941) 1365 A trianoni béke nemcsak a politikai, de az egyházmegyei határokat is kettévágta. A római katolikus egyház esetében ez a kalocsai, a csanádi, a pécsi, a szombathelyi egyházmegyéket érintette. A református egyház Dunamelléki egyházterülethez tartozó Alsóbaranya - Bács - Szlavóniai Református Egyházmegye zöme az SzHSz Királysághoz került, de veszteségek érték a Dunántúli Egyházkerülethez tartozó Alsósomogyi Egyházmegyét, valamint a Tiszántúli Egyházkerülethez tartozó Békésbánáti Egyházmegyét is. Az 1921-es jugoszláv alkotmány egyrészt biztosította a vallás- és lelküsmereti szabadságot, de kimondta, hogy felekezeti okokból senki sem vonhatja ki magát polgári és katonai kötelességei alól. Külön kitért az alkotmány arra is, hogy a bevett és elismert felekezetek „egyházfejeikkel az állam határain túl is fenntarthatják az összeköttetést, amennyiben ezt az egyes felekezetek egyházi szabályzatai megkívánják. Az utat és módot, mely szerint ezek az összeköttetések fenntartatnak, külön törvény fogja szabályozni". Az alkotmány ezen felül a Saint-Germain-i kisebbségvédelmi szerződés értelmében tartalmazta az egyházak anyagi támogatásának garanciáit, a következő megfogalmazásban: , Amennyiben az állami költségvetésben felekezeti célokat szolgáló kiadások vannak beállítva, ezek a bevett és elismert felekezetek között a hívek számának arányában osztandók szét aszerint, amint ezek a kiadások tényleg szükségesnek látszanak."4 7 Az SzHSz Királyság nem csupán nemzeti, gazdasági, kulturális, történelmi értelemben zárt közös államkeretbe olyan országrészeket, népeket, gazdasági egységeket, amelyek eddigi történelmük során soha nem éltek egy államban, de vallási értelemben is. Az 1921-es statisztika szerint az ország 11 984 911 főnyi lakosságának 46,67%-a volt ortodox vallású, 39,29%-a római katolikus, 11,22%-a muzulmán, 1,91%-t pedig a protestánsok (evangélikusok, reformátusok) tették ki. Elenyésző számban éltek még az ország területén görögkatolikusok (0,34%) és izraeliták (0,54%) is.4 8 A magyarság három egyházhoz tartozott, a katolikushoz, az evangélikushoz és a reformátushoz. E három vallás közötti százalékos megoszlásukra nincsenek pontos adatok. A katolikusok többsége horvát volt, de katolikusok voltak a szlovének, a németek egy része, a bunyevácok, az olaszok, de élt itt egy kicsiny albán katolikus közösség is. A protestánsok többsége a nemszláv népességből került ki, a magyarok mellett a németek, illetve a szlovákok tartoztak ehhez az egyházhoz. Magyarországi egyházi adatok szerint a protestánsok létszáma összesen 216 847 fő volt (az 1921-es jugoszláv statisztika 229 517 főt mutatott ki), közülük 167 011 volt evangélikus, szlovákok, magyarok és németek, 49 826 pedig református, döntő többségük magyar, mintegy egynegyedük pedig német volt.4 9 A magyarság vallási megoszlása, valamint a katolikus egyházon belül a horvátok és szlovének dominanciája miatt az egyházak Jugoszláviában a magyar nyelv, kultúra, öntudat fenntartása szempontjából nem tudták azt a centrális szerepet betölteni, mint például Erdélyben. Kivételt a legkevesebb hívőt magáénak tudó református egyház képezett. A húszas évek elején az egyházak és a magyar kisebbség legfontosabb problémái lényegében azonosak voltak - főként Belgrád iskolapolitikájával és az agrárreformmal voltak kapcsolatosak. Mint már utaltunk rá, az egyházi, alapítványi iskolákat is államosították, az egyházak birtokai is az agrárreform hatálya alá estek. Az egyházi vagyonok elvesztése szinte lehetetlenné tették kulturális, szociális, iskoláztatási feladataik ellátását. Megtiltották az iskolán belüli hitoktatást, a választott protestáns
