Századok – 1997
Közlemények - A. Sajti Enikő: A jugoszláviai magyarok gazdasági; kulturális helyzete 1918–1941 VI/1355
A JUGOSZLÁVIAI MAGYAROK HELYZETE (1918-1941) 1363 elemi iskolák alsó négy osztályára, a kulturális, közművelődési egyesületekre, valamint a magánszférára. Ezért a nyelv fennmaradása szempontjából is fontos szerep hárult a jugoszláviai magyar nyelvű sajtóra. A magyar lapokat, különösen a megszállás első időszakában, majd pedig a királyi diktatúra kezdetén a gyakori betiltás veszélye fenyegette, sok esetben pedig a kiadás anyagi fedezetének előteremtése okozott gondot. A napilapok a parlamentarizmus időszakában, de később is hűen tükrözték a magyarság világnézeti, politikai megosztottságát. A legnagyobb példányszámú (18-22 ezer példány), leginkább színvonalas napilap az októbrista emigrációt maga köré gyűjtő, Szabadkán megjelenő, 1899-ben alapított Bácsmegyei Napló (Napló) volt. A lap Magyarország belső konszolidációjával, valamint a jugoszláv kormányok októbristákat támogató politikájában bekövetkezett változással párhuzamosan fokozatosan veszítette el Magyarországgal szembeni kritikai attitűdjét, és jelentősen csökkent a 20-as évek végére a Magyar Párt tevékenységének bírálata is. Az ugyancsak szabadkai Hírlap, amelynek első száma 1921. december 6-án jelent meg, a magyar kormány hathatós támogatásával, mintegy a baloldali Bácsmegyei Napló ellensúlyozásaként. Pontos példányszámát nem ismerjük. A Magyar Párt megalakulása után a párt félhivatalos lapjának számított. Ugyancsak budapesti támogatással jelent meg Újvidéken a Délbácska (Reggeli Újság), körülbelül 3 ezer példányban, amely harcos keresztény, nemzeti újságnak vallotta magát. Hetilapként jelent meg a Zágrábhoz és a horvát föderalista mozgalomhoz kötődő, Nagy Iván által alapított, Újvidéken majd Zágrábban megjelenő A iVép aharmincas évek végétől. Arégi vármegye hivatalos lapja, az 1871-ben alapított Torontál (Híradó), a bánáti hagyományokhoz híven, kiegyensúlyozott hangon igyekezett felvállalni a kisebbség ügyeit, tulajdonosa a Magyar Párt egyik vezetője, a későbbi szenátor Várady Imre köréhez állt közel. A húszas években 3-4 ezer példányban jelent meg. A jugoszláv minisztertanács sajtóirodájának korántsem teljes kimutatása szerint a harmincas évek elején összesen 29 magyar nyelvű újság jelent meg, ebből 5 volt napilap, 11 hetilap, 13 pedig időszaki kiadvány volt.3 9 Más számítások szerint 44 különféle profilú irodalmi, gazdasági, szakszervezeti, politikai, sport, hitéleti kiadvány jelent meg magyarul. Ezek közül 5 volt napilap, 11 hetilap, a többi pedig havi vagy időszaki kiadvány, folyóirat volt. Az irodalmi lapok közül megemlítjük az 1932-ben alapított, ma már irodalomtörténeti jelentőségő Kalangyát, valamint a máig megjelenő, 1934-ben útjára indított Híd c. folyóiratot.4 0 A napilapok jelzett névváltoztatását 1929-ben kellett végrehajtani, amikor még a lapoknak is kerülni kellett a „törzsi széthúzásra" utaló elnevezéseket, egy-egy történelmi, régi közigazgatási egységre utaló cím (Bácska, Torontál stb.) használatát. A magyarországi lapok jugoszláviai terjesztése hűen tükrözte a két ország viszonyát. A királypuccsok és a marseille-i merénylet idején például minden lapot kitiltottak, de a napilapok engedélylistája egyébként is állandóan változott. A könyvek behozatalára nem volt általános jogi szabályozás, formailag soha nem tiltották meg, de kézbesítés előtt mindig cenzúrázták az esetleges küldeményeket. Tilos volt viszont tankönyvek, s a Hiszekegy miatt az imakönyvek bevitele.41 A tankönyvekre vonatkozó tilalmat a Szent Gellért Társaság például úgy játszotta ki, hogy az átcsempészett könyvek borítóját délvidéki, magyar tulajdonban lévő nyomdában kicserélték. Önálló magyar könyvkiadó nem működött, a magyar nyelvű, elsősorban szépirodalmi könyvek
