Századok – 1997
Közlemények - Jemnitz János: James Keir Hardie. Politikai életrajz VI/1305
1324 JEMNITZ JÁNOS veteléseitek. Most olyan helyzetben vagytok, hogy saját sorsotokról dönthettek. A kereskedő osztályok most világosan érzik annak a nyomornak a következményeit, amelyben nektek oly sokáig kellett élnetek. Miért van az, hogy a világ leggazdagabb nemzetében egyedül azok a szegények, akik mindezt a gazdaságot létrehozták? Milyen segítséget remélhettek azoktól, akik arról vannak meggyőződve, hogy gazdagságukat éppen olyan mértékben őrizhetik meg, ahogyan benneteket szegénységben tartanak? A szegények kivételével csak kevesen éreznek együtt a szegényekkel... Ezért arra szólítalak benneteket, hogy magatok közül küldjetek valakit a parlamentbe, azt, akit akartok..."5 5 A Liga lapjában, a The Commonweal hasábjain ekkor Bruce Glasier hangsúlyozta, hogy Hardie „egyenes és becsületes munkásember". A Liga szocialistái ugyancsak Hardie mellé álltak. A választási küzdelem nem ért véget magával a választással, és abból az összegből, amelyet a választási harcra gyűjtöttek, néhány héttel később, 1888. augusztus 25-én megalakult a Skót Munkáspárt. Az új párt programjában meghirdette, hogy a népet politikailag nevelni kívánja, s ennek során minden szakszervezet támogatására igényt tart. Nem támasztott szigorúan szocialista követeléseket, ehelyett inkább politikai síkon radikális munkásszervezetek, szociális síkon pedig a szocialista pártok közvetlen célkitűzéseit lehet megtalálni az új párt nyilatkozataiban. Alegjelentősebb ezek között a nyolcórás munkanap követelése volt, amely kiinduló és egyúttal találkozópontot képezett ekkoriban a különféle más szocialista és demokratikus szervezetekhez is. Az új párt elnöke Cunninghame Graham, titkára Keir Hardie lett. Tulajdonképpen laza szövetség volt, amelyben helyet foglaltak a már korábban kiformálódott szocialista és radikális szervezetek, de új egyéni tagok is csatlakoztak hozzájuk. Végeredményben — mint azt a Hardie életmű egyik legmodernebb brit feldolgozója, Fred Reid megállapítja —, a Skót Munkáspárt létrehozásával is egyelőre még ugyanaz a folyamat folytatódott a „független osztálypolitika" felé. Reid e tömör jellemzésében a hangsúlyt egyszerre két pontra tette: egyrészt lényegesnek tartotta Hardie-nál a függetlenség és az osztályszemlélet erősödését, de ugyanennyire a folyamatosságot, vagyis azt, hogy még mindig szorosan kötődött a liberális, radikális szövetséghez, bár sokszor már csak inkább érzelmileg és nem e politika valóságában. Cole is jelzi, hogy Hardie ebben az időszakban egyértelműbben átfordult a szocializmus felé, s egyben azt is, hogy Hardie ekkor már messze nemcsak skóciai régióban gondolkodott, nemcsak a Skót Munkáspárt megerősítésére gondolt. Több munkásvezető társával együtt már kifejezetten országos méretekben remélte a független és szocialista munkáspárt megalakítását, s erről nemcsak ábrándoztak, hanem kapcsolatokat teremtettek, vagyis érlelődött ez a nagy átfordulás is.56 Más a véleménye Morgannak, aki szerint Hardie a Skót Munkáspárt révén csak a liberálisokra kívánt nyomást gyakorolni. Az idézetek, s több kortárs tanú szavai azonban nem ezt bizonyítják. így Reid idézi annak a David Lowe-nak a véleményét is, akit Hardie maga mellé vett a The Miner, majd a Labour Leader szerkesztőségébe, s aki hangsúlyozta: „Hardie nehéz ember volt, s általában bizalmatlan az emberekhez, de eszméihez makacsul hű volt." Reid így sokfelől bizonyította és hangsúlyozta, hogy az átfordulás ebben az 1887-1889-es időszakban következett be.57
