Századok – 1997
Közlemények - Jemnitz János: James Keir Hardie. Politikai életrajz VI/1305
JAMES KEIR HARDIE 1307 jelentetését. Az első kudarcok után folytatta erőfeszítéseit, létrehozta a Skót Munkáspártot 1888-ban, és megjelentette a Labour Leadert 1889-ben. Mindez, a szocialista és munkásmozgalmi fellendülés nem utolsósorban egy súlyos elhúzódó gazdasági válság talaján következett be. A válság az 1880-as évek közepén érte el mélypontját, ami azután 1886-1887-ben ismétlődő munkanélküli zavargásokra, tüntetésekre vezetett („véres vasárnap").3 A tömegelégedetlenség fokozódása, új munkásvezetők fellépése, munkáslapok megjelenése kölcsönösen visszahatott egymásra, s vezetett az említett általános fellendülésre. Ekkor következett be az „új trade unionista" irányzat fellépése is - azé az irányzaté, amely a Liberális Párttól való függés felszámolását sürgette. S ezen a talajon bontakozott ki 1889-ben az a híres sztrájkmozgalom (a gáz-, illetőleg a dokkmunkásoké), amely új színt adott a brit szakszervezeti mozgalmaknak - s amelyben Hardie is már szerepet játszott. 1892-ben Hardie élete szinte már elszakíthatatlan a brit politikai, szociális fejlődéstől. Először került be a parlamentbe, egy évvel később már a Független Munkáspárt vezetője, akire az országon belül és kívül egyaránt odafigyelnek. S fordítva: e kettős minőségében, majd később az 1900-1906 között kialakuló Munkáspárt vezetőjeként, neki is reagálnia kellett a brit politikai élet minden rezdülésére. A lényeges rezdülések pedig a következők voltak. 1896-ban Nagy Britannia hadsereget küldött Szudánba. Ez volt az első olyan gyarmatosító háború, amivel a modern szocialisták „keményen" szembekerültek. Még fokozottabban áll ez az 1899-1902-es angol-búr háborúra - amelyben Hardie valóságos politikai címszereplő lesz. Az imperialista háborúk opponálója, de ugyanekkor a hazai gazdasági-szociális fronton is élesebb harcokra került sor. Kihirdették a szakszervezet-ellenes Taff-Valeféle bírósági ítéletet, amely megadta a lökést a szakszervezetek „átpolitizálódására" és az említett Munkáspárt kialakulására.4 Mindez már mind elválaszthatatlan Hardie életétől. S ebben a korszakban, az 1900-1905-ös időszakban zajlott le az a kettős folyamat, hogy miközben a szakszervezetek önállósultak, politikailag nagykorúsodtak, ugyanakkor új szinten, független partnerként kötöttek együttműködési szövetséget a liberálisokkal. így született meg az 1905 novemberi parlamenti választási siker mindkét párt számára, s alakult meg 1906-ban az új liberális kormány, amelyben egyre nagyobb szerepet játszott a radikálisabb szociális reformokat ígérő Lloyd George. A reformok egy része 1906-1909-ben meg is született - s éppen ezek kapcsán nyílik még további együttműködési lehetőség a liberálisok és a Munkáspárt között. Am ez az együttműködés már a születés pillanatában sem volt zavartalan, a későbbiekben pedig egyre inkább a súrlódás, majd a szétválás volt reá ajellemző. Hardie mindenesetre azok között a szocialisták között volt, akik a legnagyobb bizalmatlansággal viseltettek a liberálisokkal szemben. A politikai erőviszonyok úgy alakultak, hogy a Liberális Párt még az 1910-es választás után is kormányt alakíthatott, de már csak úgy, ha az ír és a munkáspárti képviselők támogatását is megszerezte. Függése még nagyobb lett e pártokétól, mint 1906-ban volt. S ennek nyomán a liberálisoknak 1911-ben újra új szociális törvényeket kellett hozniuk. Ez az együttműködést tovább éltethette, a liberálisok lendülete azonban már jóval kisebb, s a munkáspártiakkal a súrlódás jelentősebb volt. Mindennek hátterében ott áll az életviszonyok romlása, a növekvő drágaság, a politikai-szociális ellentétek felszakadása, az 1911-1914 között ismétlődő országos sztrájk-mozgalmak
