Századok – 1997
Tanulmányok - Gyáni Gábor: A középosztály társadalomtörténete a Horthy-korban VI/1265
A KÖZÉPOSZTÁLY TÁRSADALOMTÖRTÉNETE A HORTHY-KORBAN 1297 harmadik tanítónő élt házasságban, pedig a századfordulón erre csak a negyedük mutatott példát. Az élethossziglan vállalt értelmiségi kereső munka tehát mind ritkábban járt együtt a kényszerű női cölibátussal.15 6 A diplomás nők ilyen értelmű gazdasági emancipációjára ugyanakkor alig utal valami. Valójában a folyamat még a pedagógusok körén belül is csak lépcsőzetesen, a hierarchia sorrendjét követve bontakozott ki. Az elemi iskolai oktatógárda gyors ütemű, egyúttal átütő erejű feminizálódását a polgári iskolai tanárok közötti mind nyilvánvalóbb női előretörés követte nagyjából a húszas évek végétől. Amint azt Karády Viktor kutatásai is bizonyították, „a polgári iskolai tímárjelöltek között... a szegedi állami képzőben 1928 óta mindig is a nők voltak többségben (míg a fennmaradt pesti katolikus képző eleve csak nőket vett fel)...".15 7 Meghatározott értelmiségi foglalkozás feminizálódása a Horthy-korban is egyet jelentett a tevékenység presztízsének szembeszökő lecsökkenésével, valamint díjazásának mind kedvezőtlenebbé válásával. Ha a nők a férfi ellenállás megtörésével megvetették végre a lábukat adott értelmiségi foglalkozásban vagy szellemi munkakörben, ez vagy azzal járt, hogy a férfiak tömegesen elhagyták azt a foglalkozást (a tanítói, majd a polgári iskolai tanári pályát); vagy azzal, hogy a szellemi tevékenységet nemekhez szabva újra hierarchizálták. Ez történt a fehérgalléros irodai munkakörökben. Az utóbbi számtalan lehetséges technikája közül megemlítek néhány igazán szembeszökőt. Például: „Budapest Székesfőváros néhány intézményénél az utóbbi két évben (1936 és 1938 között - Gy. G.) visszaszorították az alkalmazott és kinevezett egyetemet végzett nőket egy alacsonyabb, mert főiskolai diplomához egyáltalán nem kötött státusba."15 8 Gyakori eljárás volt továbbá, hogy a férjezett diplomás kereső nőket külön anyagi szankciókkal sújtották, mondván: miután nem családfenntartók, nem támaszthatnak a férfiakéval azonos fizetésre vagy elbánásra szóló igényt. így felére csökkentették a lakáspénzüket, korlátozták nyugdíjjogosultságukat, nem véglegesítették őket hivatali állásukban vagy szanáláskor éppen őket tették ki az utcára. Megállapíthatjuk tehát: az értelmiség belső presztizs-hierarchiájának elsőrangú fokmérője, hogy az egyes szakmai élethivatások mennyire képesek ellenállni a feminizálódásnak. Minél kevésbé engedték be soraikba egyenlő társként a képzett nőket, annál több anyagi és tekintélybeli elismerésben volt továbbra is osztályrészük. Társadalmi közép vagyis középosztály ? Tanulmányunkat olyan kortárs vélekedések idézésével kezdtük, melyek egybehangzóan kétséget támasztottak a középosztály puszta létét illetően is. A kérdést társadalomtörténeti szempontból tárgyalva azt próbáltuk leíró módon rekonstruálni, amit jobb híján társadalmi középnek lehet tekinteni. A leírás eredményét röviden abban az összefoglaló kijelentésben fogalmazhatjuk meg, miszerint e társadalmi közép nem képezett ugyan belsőleg kellően integrált társadalmi csoportot, vagyis középosztályt, ugyanakkor több volt mint középrétegek szervetlen konglomerátuma. Elfogadhatatlan tehát az a múltból örökölt középosztály-kép, amely amellett, hogy tagadja a nyugati középosztályt mintázó társadalmi közép magyarországi létezését, egyrészt a közhivatalnok réteg identitásának rendeli alá a középosztály szociológiai létmódját, másrészt félig-meddig kizárja belőle a polgári élethivatások középrétegbeli megfelelőit.
