Századok – 1997

Tanulmányok - Gyáni Gábor: A középosztály társadalomtörténete a Horthy-korban VI/1265

A KÖZÉPOSZTÁLY TÁRSADALOMTÖRTÉNETE A HORTHY-KORBAN 1277 átlagost meghaladó szakmai elmélyülést tanüsít, ráadásul feltűnően élénk kulturális életet is él. Már a 60. életévéhez közeledik, midőn német nyelvtanulásra adja a fejét és egy komoly magánkönyvtár összegyűjtésébe fog. Vagy: a hazai rádióadások megindulását követően hamarosan készüléket vásárol magának, majd buzgó rádióhallgatóvá lesz. Ez pedig a korabeli úri (sőt még arisztokrata) körökben is kifejezetten ritka gyakorlat, mivel a rádióhallgatást „valami zsidós", tehát polgári szokásnak tartották. Éppen a szakszerűségre törekvés, a nagyfokú kulturális aktivitás vagy a dzsentri hedonizmus kárhoztatása (melynek naplójában hangot ad) árulják el a benne megbúvó polgárt.5

3 Másik példánk „hőse" a már századelőn született generáció tagja, aki hivatali karrieijét a fővárosban mint minisztériumi tisztviselő futja be az 1930-as és 1940-es években. A látszatra szabályos úri életet folytató fiatalember, Trajánovits Lajos erdélyi dzsentri család leszármazottja, aki szüleivel együtt 1919-ben került vagonlakóként a trianoni Magyarországra. A jogi egyetemre járva Trajánovits életének fontos, szinte központi része az úri társaságban forgolódás. Ennek jegyében tölti be 1931-től néhány éven át a Foederatio Emericana Jogászblokk elnöki tisztét; e szervezet fő feladata a jogászbálok évenkénti megszervezése. Egyetemi éveit követően mint ADOB segélyezett (szellemi szükségmunkás), családi protekció révén először a Székesfővárosi Pénzügyigazgatóságon, nem sokkal később a Pénzügyminisztériumban kap időszaki állást. Az utóbbi helyen dolgozik, 1941-től miniszteri titkári beosztásban, egészen az 1940-es évek derekáig. Igaz, minisztériumi alkalmaztatása időben megelőzte a diploma megszerzését (sub auspiciis doktorrá avatását), ám pályája későbbi szakaszain Trajánovits kötelezően végig haladt a szakmai professzionalizálódás akkoriban szokásos megerőltető útján. Ami azzal indult, hogy a főnökei tudtára adták: „a kötelező közigazgatási vizsga szükségessé teszi, hogy a szövevényes pénzügyi adminisztráció egyéb ágaiban is tapasztalatokat szerezzek, mert ezek hiányában nem fogom tudni letenni a nagyon nehéz általános közigazgatási vizsgát és a még nehezebb pénzügyi szakvizsgát. Pár évvel ezelőtt ugyanis elrendelték a kötelező általános közigazgatási vizsga és a minisztériumonként más és más közigazgatási szakvizsga letételét."54 Hivatalnokunk ezért, a következő két évet intenzív tanulással, valamint gyakornoki tapasztalatszerzéssel tölti többek között a Pénzügyigazgatóságon, a Magyar Nemzeti Bankban, a Pénzintézeti Központban és a Vámhivatalban. Véglegesített minisztériumi álláshoz 1938-ban, csak vizsgáinak, benne a különbözeti jogi szigorlattal, sikeres letétele után jut. „Bizony ilyen rendkívüli nehézségekkel kellett megbirkózni annak, aki miniszteriális tisztviselő akart lenni; nem lehetett csak úgy besétálni az utcáról..." - összegzi a történteket visszaemlékezésében a volt államhivatalnok.5

5 A teljes igazsághoz az is hozzátartozik azonban, hogy az 1929-ben törvényben előírt (XXX. tc.), 1931-től rendeletileg is bevezetett gyakorlati közigazgatási vizsgát a köztisztviselők egyoldalú (előírt) jogi képzettségének a korrigálása tette igazán kívánatossá. Nem véletlenül hangsúlyozta Magyary Zoltán, a közigazgatástudomány legkiemelkedőbb korabeli művelője az 1932-ben kormánybiztosként készített racionalizációs programjában, hogy a Jogi végzettségűekkel szemben nagy új követelményt" jelentő szakvizsga a legfontosabb eszköz a fogalmazási tisztviselők „képzésének emelése" során.5

6