Századok – 1997
Tanulmányok - Gyáni Gábor: A középosztály társadalomtörténete a Horthy-korban VI/1265
1266 GYÁNI GÁBOR tisztviselő hivatásra adja a fejét, úrrá lesz mindenképpen. S minél kevésbé képes e hivatás keretei között ténylegesen (egzisztenciálisan) polgárként fennmaradni, annál fontosabb számára az úri mivolt, „hogy ennek a sáncnak a védelme alatt húzza meg magát, különítse el magát azoktól, akik régi elhelyezkedéséből kiűzték és helyébe ültek".3 Van persze egy nem úri középosztályunk is, az ipar, a kereskedelem és a szellemi szabadfoglalkozások terén képződő társadalmi közép, és — állítja Weis — ez pusztán a zsidók mobilitásának az eredménye. Mivel az ilyen kétségtelenül hiányzó és mind égetőbben szükséges polgári közép önmagából történő létrehozására sem az űri rend, sem a nép nem mutatott hajlandóságot vagy nem volt rá képes, vákuum keletkezett. „Ezt a hézagot használta azután fel a zsidóság, hogy saját fiait a középosztály soraiban elhelyezze...".4 Úri rend és zsidó középosztály kettősségének már Weis István által megfogalmazott koncepciója Erdei Ferenc formulázásában vált azután széles körben ismertté és máig népszerűvé. A kettős társadalomszerkezet Erdei-féle modelljéből sem hiányozhatott a különálló nemzeti (úri) középosztály és a tőle egyértelműen elváló polgári középosztály fogalma. Ne gondoljuk azonban, hogy két egyenértékű félről, a magyar középosztály azonos súlyú komponenseiről van ez esetben szó. Korántsem. „Tehát amit mi középosztálynak nevezünk — teszi egyértelművé Erdei —, az túlnyomó többségében értelmiségi alkalmazott: tisztviselő... Egész pontosan csak az állam, az egyház és az uradalom értelmiségi alkalmazottai számítanak a középosztályba..., (hiszen) az iparforgalom értelmisége magántisztviselő, polgári középosztály, vagy városi polgárság, illetve közönségesen zsidó értelmiség" (Az én kiemelésem).5 A csak zsidó értelmiség viszont azért nem igazi középosztály, mert a századfordulótól megindult ugyan e csoportok önállósulása, ám nem jutottak messze ezen az úton; végeredményben így „ez a réteg is urizáló polgárság volt, és a két háború közti korszakban még jobban, mint a háború előtt" - úja Erdei.6 Hiába az őt kétségtelenül átható „polgári öntudat és modernség", jószerivel nem több az úri rend (Erdeinél: a középosztály) puszta függelékénél. Ha összegezni próbáljuk a korabeli, tudományos igénnyel megfogalmazott középosztály fogalmakat, akkor azt emelhetjük ki, hogy a középosztály hiánya vagy szerkezetileg problematikus volta a tulajdonképpeni polgárság gyengeségéből és önállótlanságából fakad. Abból, hogy az úri rend lett és maradt „a középosztályt hazánkban pótló réteg" és ugyanakkor „a zsidóság csaknem egészében a középosztály helyét foglalta el".7 Vagy Erdei megfogalmazásában: ,A magyar társadalomban nem fejlődött erős és széles továbbépülésre alkalmas képződménnyé a polgárság... (mivel) a polgárság nem a polgári forradalomban izmosodott meg, hanem lassú fölszivárgással épült ki, s ezt a gyermekbetegségét sohasem tudta kiheverni."8 Létezett-e tehát a Horthy-korban Magyarországon modern polgári középosztály, helyesebben: mennyiben tekinthető a létező középosztály egyáltalán polgárinak és valóban élesen elkülönült-e egymástól kizárólagosan a maga számára középosztályi státust vindikáló történelmi vagy úri középosztály a jórészt (vagy egyedül?) zsidók alkotta vállalkozó osztálytól és értelmiségtől, a polgárságtól? Kulcskérdései ezek a modern kori magyar (és nemcsak) társadalomtörténetnek, melyre feltétlenül kell valamilyen választ adni. Ehhez azonban gondos leíráson és elemzésen át vezet az út,
